A XIX. század elejétől alakulhattak ki Noszvajon a barlang- és pincelakások.
A Bükkalján, Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon a könnyen megmunkálható riolittufa adta a lehetőséget és a nagymértékű elszegényedés hozta létre ezeket az épületeket.
Ma a barlanglakások, kevés kivétellel, már lakatlanok, a falu délkeleti részén, a Pocem-ben lévők jó részében pedig alkotótelep működik.
Az alkotótelep bemutatkozása:
E vulkánikus eredetű domb hajlataiba vájt terület, ösvényeivel, udvaraival, kertjeivel, tevékenységünk szűkebb központja lett.
Egyesületünk a földalatti építészet emlékezetét megőrizve a táj új életre keltését és egy alkotóműhely létrehozását kezdeményezte alapításakor, 1997-ben.
Alapanyagunk a több száz négyzetméternyi vulkáni hamuba, riolit tufába faragott lakótér és tágas környezete.
Vizsgálódásaink visszatérő tárgya a számunkra adott idő és tér mikroklímája a táj és a hegy erőtereinek feltárása egy vulkáni utóműködés kertjében.
Összejöveteleinket szimpozionok formájában tartjuk.
A tájépítészet és a szobrászat mellett a zene, a festészet és az iparművészet változatos műfajai (nemezelés, üvegművesség, kerámia), valamint a helyi hagyományos kézműves mesterségek (kőkultúra, mogyoróvessző-fonás) közötti átjárások sokszínűen gazdagítják az alkotótelep munkáját.
A kezdeti szimpozionok résztvevőiként elsősorban az eredeti elgondolások nyomán elkezdett munkák kétkezi alakítóit láttuk vendégül. Betemetett udvarokat tártunk fel, utakat, ösvényeket kötöttünk össze, oromfalakat építettünk, belső tereket faragtunk.
A kőkertek gondozása, a szobrászati és építészeti elgondolások kibomlása évről-évre egyre határozottabban kezdte alakítani a tájat. Így jött létre az a folyamatosan változó térség, melyet az egyéni és közösségi munkákhoz használunk évről-évre.
A lakóbarlangok nem természeti képződmények, de természetesek az ember számára, akár egy testhez idomuló, jó ruha.
Ezt az érzést szeretnénk megosztani mindazon alkotó és alkotóan gondolkodó emberrel, akik a jövőben e földi hajlék kisugárzásából erőt kívánnak meríteni.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A Bükkalján, Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon a könnyen megmunkálható riolittufa adta a lehetőséget és a nagymértékű elszegényedés hozta létre ezeket az épületeket.
Ma a barlanglakások, kevés kivétellel, már lakatlanok, a falu délkeleti részén, a Pocem-ben lévők jó részében pedig alkotótelep működik.
Az alkotótelep bemutatkozása:
E vulkánikus eredetű domb hajlataiba vájt terület, ösvényeivel, udvaraival, kertjeivel, tevékenységünk szűkebb központja lett.
Egyesületünk a földalatti építészet emlékezetét megőrizve a táj új életre keltését és egy alkotóműhely létrehozását kezdeményezte alapításakor, 1997-ben.
Alapanyagunk a több száz négyzetméternyi vulkáni hamuba, riolit tufába faragott lakótér és tágas környezete.
Vizsgálódásaink visszatérő tárgya a számunkra adott idő és tér mikroklímája a táj és a hegy erőtereinek feltárása egy vulkáni utóműködés kertjében.
Összejöveteleinket szimpozionok formájában tartjuk.
A tájépítészet és a szobrászat mellett a zene, a festészet és az iparművészet változatos műfajai (nemezelés, üvegművesség, kerámia), valamint a helyi hagyományos kézműves mesterségek (kőkultúra, mogyoróvessző-fonás) közötti átjárások sokszínűen gazdagítják az alkotótelep munkáját.
A kezdeti szimpozionok résztvevőiként elsősorban az eredeti elgondolások nyomán elkezdett munkák kétkezi alakítóit láttuk vendégül. Betemetett udvarokat tártunk fel, utakat, ösvényeket kötöttünk össze, oromfalakat építettünk, belső tereket faragtunk.
A kőkertek gondozása, a szobrászati és építészeti elgondolások kibomlása évről-évre egyre határozottabban kezdte alakítani a tájat. Így jött létre az a folyamatosan változó térség, melyet az egyéni és közösségi munkákhoz használunk évről-évre.
A lakóbarlangok nem természeti képződmények, de természetesek az ember számára, akár egy testhez idomuló, jó ruha.
Ezt az érzést szeretnénk megosztani mindazon alkotó és alkotóan gondolkodó emberrel, akik a jövőben e földi hajlék kisugárzásából erőt kívánnak meríteni.