Werbőczy-várrom

Feltehető, hogy Döbrököz lakott település volt már az Árpád-házi királyok korában is, de a vár megépítéséről nincsenek hiteles adatok. Dr. Vicze-Máthé István döbröközi születésű helytörténeti kutató szerint a földvárat valószínűleg Apor, vagy a velük rokonságban álló Szák nemzetség építette, amelyet később IV. Béla rendelkezése nyomán építették át kővárrá.

Döbrököz várának létezését egy 1309-ben kelt hivatalos oklevél bizonyítja, mely az Anjou-kori oklevéltár I. kötetének 183. oldalán található. Fügedi Erik szerint a döbröközi kővár építtetője Kőszegi III. Henrik volt. Az építés pontos idejét azonban Fügedi sem tudja megállapítani, csak annyit, hogy kb. 1309-ben épül fel a vár, funkciója végvár.

Kőszegi János, aki 1308-18 között tolnai és somogyi főispán volt, a területet Kőszegi III. Henriktől örökölte. Károly Róbert (1308-42), aki miután leverte a lázongó Kőszegieket Zalafőnél, birtokaik egy részétől megfosztotta őket, így került Döbrököz vára is az ő tulajdonába.

A királytól a Szalók nembeli Varsayak és Himfyek, fele-fele arányban, királyi adományként kapták meg Döbrököz várát.

Gizella királynéval érkeztek az országba a Laczk nemzetség. 1323-ban Kerekegyházi I. Laczk már az ország főurai között szerepelt. Nagy karriert futott be Károly Róbert udvarában, 7 várat és 250 települést birtokolt családja. 7 fia született. Kerekegyházi második fia a Döbröközt birtokló Döbröközi Laczkfy I. András, aki ismeretlen időben született és 1359-ben halt meg, Andreas de Debregezth formában használta a döbröközi előnevet. 1345-ben, véres csatában megverte a moldvai tatárokat, sikerült elfognia a tatárok vezérét Atlamost, a kán vejét. Sok kincset is zsákmányolt a hadjáratban. Ezt örökítette meg Arany János a Szent László című műben, amelyben tévesen, Laczfi Endreként szerepelteti, s e néven szerepel a Toldi trilógiában is a nápolyi hadjárattal kapcsolatban. Az utolsó Döbröközt birtokló Laczkfy Döbröközi Laczkfy II. András, aki ismeretlen időben született és 1399-ben halt meg, hűtlenség vádja miatt elvesztette birtokait, így Döbrököz Zsigmond királyra szállt.

A következő tulajdonosok a Vajdai-család, Héderváryak, Újlaki Miklós, Szerecsen-család.

A legutolsó családfő – Szerecsen János – halála után annak özvegye, Szekcsői Herceg Katalin Werbőczy Istvánhoz ment feleségül. A döbröközi vár adott otthont 1532-ben lakodalmuknak. Azóta a várat Werbőczy várnak emlegetik. Werbőczy István halála után fia, Imre komoly sereget toborzott, mellyel 1542-ben Kászon basa csapata ellen vonult és le is győzte azt a kozári csatamezőn. Tinódi Lantos Sebestyén 1542-ben Döbröközön írta meg első haditudósítás jellegű művét: a kozári ütközet történetét, ahol Werbőczy Imre győzelmet aratott Kászon bég seregei fölött. Döbrököz ekkor végvárként a török elleni harcok egyik legjelentősebb dunántúli központja volt.

A XVI. században a várban 800 katona szolgált, ami a szomszédos Dombó váránál is jelentősebb erődítményre utal. 1545 tavaszán a budai beglerbég parancsot kapott a döbröközi vár elfoglalására, Ahmed török serege bevette a várat, ami aztán 142 éven keresztül 1687-ig volt török kézen. A török által betelepített rácság nagy pusztulást hagyva maga után eltávozott a területről (1703).Ezt követően Esterházy Pál tulajdonába került a vár.

A középkori vár a török idők után jelentőségét veszítette, és pusztulásnak indult. A XVIII. század első felében keletkezett feljegyzések alapján Döbrököz Esterházy-birtok volt. Ez idő tájt a vár még ép részében pálinkafőző működött.A rácok távozása után szinte teljesen kihalt települést – történetében harmadszor és utoljára – 1712-ben, az Esterházy-család megbízásából Cserénfai István telepítette be újra. A várat a XVIII. században még magtárnak használták.

Döbrököz fejlődésnek indult, ám a vár elvesztette védelmi szerepét és falainak nagy részét az 1820-as években lebontották, tégláit eladták, a döbrököziek beépítették házaikba, melléképületeikbe. Döbrököz utolsó tulajdonosa – Esterházy Pál herceg – 1938-ban a településnek adományozta a várromot és annak környékét. Akkor a terület parkosítását, emlékhellyé nyilvánítását javasolták.