Római katolikus templom

Kurd a Kapos mentén az Esterházy uradalom nyugati peremén helyezkedett el. Kezdetben magyar és rác település volt, de a XVIII. század második felétől németek is letelepedtek itt. Számuk az 1790. évi tűzvész után vált jelentőssé. Korábban tótok is lakták, de ők gyorsan elmagyarosodtak, így német-magyar lakosságúvá vált a község. A XIX. század derekára csaknem másfél ezres lakossága már némi német többséget mutatott, és a két etnikum viszonya nem is bizonyult felhőtlennek.

1761-65 közt épült fel katolikus temploma, amely feltűnően karcsú toronysisakját egy későbbi átalakítás során kapta. Ma a templom legfőbb művészettörténeti értékeit azok a Pécsről származó emlékek jelentik, amik 1882 után, a székesegyház átépítése során váltak feleslegessé.

Ekkor az egyházmegye több temploma részesült a székesegyház barokk kori berendezéséből. Kurdra három oltár, és a székesegyház szószéke került. A szószék a bécsi Johann Georg Hilldebrand műve 1742-ből. Sajnos a kis kurdi templomba csak úgy fért be, hogy hangvetőjét megcsonkították, és a díszes feljárójára sem volt ebben a kis térben szükség. Ez ma a templom oratóriumában található. Egykor a nagyszerű Martin Fischer szobraitól volt ékes a Keresztelő Szent János oltár.

Kurdra már csak építészeti keretének darabjai érkeztek, amiből a mai főoltár lett összeállítva, elég furcsa hatást keltve. Egykor a székesegyház pillérei mentén kisebb, XVIII. század végi oltárok is álltak. Ezek közül kettő került Kurdra, a Szent Anna és a Szent Borbála oltár. 1846-ban (még Pécsen) mindkettő új oltárképet kapott. Szent Borbálát Johann Ender festi meg - középszerűen, Szent Anna családját az ifjú Zichy Mihály - nagyszerűen.