Herendi Porcelánművészeti Múzeum

A Herendi Porcelánművészeti Múzeum későklasszicista, kétszintes épülete sok évtizede a Herendre látogatók úticélja. E falak között születtek az első Herendi porcelánok, ez az a ma már műemlék épület, melyben 1826-ban az alapító elkezdte a porcelán előállításának kísérleteit.
A Herenden születő porcelántárgyak gyűjtésére és bemutatására már Fischer Mór idejében felmerült az igény: 1852-ben tatai családi házukban állandó kiállítási termet és árulerakatot létesített, természetesen elsősorban kereskedelmi célból.

Jelenlegi gyűjteményünkben e kezdeti korszakból is találhatóak műtárgyak, Fischer Mór szakma iránti szeretetének köszönhetően, hisz ő nemcsak az alkotásban lelte örömét, hanem szinte minden művéből meg is őrzött egy-egy darabot.
Unokája, Farkasházi Fischer Jenő, a gyár művészileg képzett tulajdonosa, évekig élt külföldön, rendkívül értékes könyvtárral, nagy értékű magángyűjteménnyel gazdagította a gyárat, s nagy érzékkel fogott hozzá a muzeális anyag gyűjtéséhez. Céltudatosan tette le alapjait 1896-ban a jelenlegi múzeumnak. Felismerte, hogy a régi formák és minták, világsikereket aratott műtárgyak nemcsak örökbecsű értékek, hanem új invenciók forrásai is. A nagyközönség számára közvetlenül az első világháború előtt nyitották meg a gyár múzeumát, ekkor már a kereskedelmi bemutatóteremtől szétválasztva. Ez a múzeum élénk látogatottságnak örvendett, ám csak a második világháborúig állt fenn.
A jelenlegi múzeum 1964-ben történt újjáépítése révén mind külső, mind belső megjelenésében a múlthoz viszonyítva óriási lépést tett meg. A fejlesztés elkerülhetetlen volt, ha arra a porcelánművészeti együttesre gondolunk, ahova múltja és európai rangja folytán a Herendi porcelánt soroljuk.
1964-ben üzemi gyűjteményként és iparági szakmúzeumként nyitotta meg kapuit. Ez a kiállítás ízelítőt adott a manufaktúra történetéből, bemutatta a kedvelt és a kevésbé közismert formákat és motívumokat, kiemelve néhány tárgyat, amely mérete, technikája vagy más jellemzője miatt egyedinek tekinthető. Az állandó kiállítás mellett a technológiai bemutató a porcelánkészítés egyes állomásaiba is bepillantást engedett. E bemutató ma már a múzeummal szemközti új idegenforgalmi központban, a Porcelaniumban tekinthető meg. Múzeumunk 1991 óta alapítványi formában működik, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. támogatásával.
1998 májusában a múzeum padlástere - amely addig műtárgyraktárként és a manufaktúra forma- és mintatáraként szolgált - átépült; itt ma irodák, restaurátor műhely és raktárak találhatóak, javítva a múzeum szolgáltatásainak minőségét.

Két évvel később befejeződött a múzeumépület teljes felújítása és a kiállítás új koncepció szerinti kialakítása. A felújítási munkálatoknál figyelembe vették, hogy a későklasszicista stílusú múzeumépület (az egykori gyárépület) műemlékvédelem alatt áll. Megtartva az eredeti épület főfalait, az alsó szinten a vendégek fogadására alkalmas tereket alakítottak ki, valamint itt találhatók az időszaki kiállítások termei is. Az épület szerves csatlakozásaként egy eredeti fatüzelésű kemence is megtekinthető ezen a szinten; a kiállítási térben különleges, a múltat megelevenítő falfestmény várja a látogatókat. Az emelet kialakításánál a tervezők figyelembe vették, hogy az korábban lakóépületként funkcionált, ez lett az állandó kiállítás céljait kiszolgáló terem-együttes. A kiállítás a herendi porcelánkészítés kezdeti éveitől napjainkig mutatja be a Herendi porcelánokat. Az átalakított múzeumot 2000-ben dr. Mádl Ferenc köztársasági elnök adta át a nagyközönségnek.

A Herendi Porcelánművészeti Múzeum nemcsak kiállítóhely, hisz a porcelángyűjtemény és a dokumentumtár folyamatos gyarapításával a porcelántörténettel foglalkozó kutatók és érdeklődök itt történeti háttérhez is juthatnak.
A Herendi Porcelánművészeti Múzeum büszke arra, hogy őrizve múltját, hatékony és látogatóbarát munkájának elismeréseként 2002-ben az Év Múzeuma lett, és a Nemzeti Múzeum különdíját is kiérdemelte. Rendszeres időszakos kiállításaival és rendezvényeivel a környék kulturális és művészeti életének motorja.
E történeti összefoglalóból is kitűnhet, hogy az ideérkező rendkívül sokoldalú képet kap itt az elmúlt több mint 180 évről.