Rákóczi-vár romja

Olyan várról esik most szó, melynek emlékezete egészen napjainkig fennmaradt, bár maga az - igen viharos történelmi eseményeket átélt - erődítmény szinte teljesen eltűnt a föld színéről. Tokajnál - ahol a Bodrog a Tiszába torkollik - a krónikák három egymást követő erődítményt is említenek, amelyek jelentős befolyással bírtak a környéken lakók életére.

A 13. század elején, a királyi udvarban élt történetíró, a nevét felfedni nem akaró Anonymus, írta le Krónikájában, hogy a tokaji rév mentén egy udvarház állt, melyet „Hímesudvarnak" hívtak. Ezzel talán a falak díszes festésére utalhatott. Az átkelőhely vámja és az itt működő sókamara által eladott só jelentős bevételt hozott az Árpád-házi uralkodóknak. Az épületet azonban rövidesen elpusztította a tatárjárás vérzivataros forgataga, pontos helyét sem sikerült megállapítani.

A második erősség sem bizonyult hosszú életűnek: valamikor a 13. század második felében, az országnagyok egyike, Aba Amádé nádorispán emeltette a kőrévi várat. Mivel azonban behívta az országba Velencei András trónkövetelőt, hűtlenné vált IV. László királyhoz. Az uralkodó egyik híve, Mihály fia István 1290 elején nagy sereget gyűjtve megostromolta és lerombolta az Abák erősségét.

A szőlőtermesztésre kiváló adottságú Hegyalján a borkereskedésből jelentős vagyonokra tett szert a lakosság, akik közvetlenül a királyi Kamarának tartoztak szolgáltatásokkal, adókkal. Egy 1412-es oklevél tesz újra említést a tokaji várnagyról, mely adat arra utal, hogy ismét erődítményt létesítettek a fontos átkelő feletti ellenőrzés biztosítására. A rév Mátyás király idejében a Szapolyai család kezelésébe került. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csata után Szapolyai Jánost a tokaji várban kiáltották ki királyuknak az összesereglett köznemesek. Rövidesen azonban a szintén magyar uralkodóvá felkent I. Ferdinánd katonái kiszorították a Hegyaljáról.

A 16. századtól kezdve rendszeresen vették ostrom alá, mivel mindkét fél szerette volna ellenőrzése alatt tartani e hadászati jelentőségű erődítményt. Az ide érkező nyugati hadmérnökök igyekeztek korszerűsíteni az erősséget az ágyúkkal vívott hadviselés szabályainak megfelelően. A belsővárat olaszbástyákkal tagolt külső erődítéssel övezték, melyet teljesen körbevett a víz. Ennek hátrányaként minden tavasszal jelentős károkat okoztak az áradások, így arról gyakorta panaszkodtak a várkapitányok.

Tokaj várának utolsó ostroma a Rákóczi-szabadságharc idején történt, amikor a befagyott folyó jegén rohamozták meg az elszánt kurucok. A császári parancsnok végül szabad elvonulás fejében megadta magát. 1705-ben a fejedelem parancsára lerombolták. Helyére a bodrogközi halászok kunyhókat építettek, egyik bástyáján pedig izraelita temető létesült.

Úgy látszott, hogy a vár teljesen elpusztult. Ám lelkes tokaji lokálpatrióták elhatározták, hogy felkutatják maradványait. Az elmúlt években végzett régészeti kutatás fényesen igazolta reményeiket, a föld alól vaskos kőfalak, tárgyi emlékek tucatjai kerültek elő. A kutatók célja a feltárt falak konzerválása, hogy szabadtéri parkként részese legyen a várost övező ápolt környezetnek.