Fehér-szik ősszikes

A Tiszavasváritól 4 km-re keletre elterülő mintegy 165 hektáros területet 1977-ben nyilvánították védetté. Mind a korai térképlapok, mind a levéltári adatok, mind pedig a helyszíni vizsgálatok bizonyítják, hogy a Fehér-szik ősszikes.
A terület egy speciális lepusztulással, homokos löszben kialakult korróziós völgyben helyezkedik el.

Lefolyástalan terület, melyet minden oldalról alacsony dombok határolnak.
A mintegy 100 hektáros szikes tavat a csapadék és a talajvíz táplálja.
Vize tipikusan szikes víz, magas szódatartalommal.

Korábban periodikusan, általában 5 évenként száraz és nedves szakaszok váltogatták egymást. Ezek során a tó egyáltalán nem, vagy minden nyár végére kiszáradt.

A víz állandó ingadozása mozgásban tartotta a szikesedési folyamatot, megakadályozta az élőhely leegyszerűsödését.