Dessewffy-kastély

A klasszicista időben épült 1820 körül. Az 1850-es és az 1870-es években bővítették. Dessewffy József építtette a földszintes kastély középső részét és a két szélén lévő rizalitot. A gróf felesége 1833-ban az épület mellett emeltetett egy kápolnát, amelyet később a kastélyhoz csatoltak. Dessewffy Emil idejében az épületen komoly bővítésekre került sor, amelyet később Dessewffy Aurél folytatott, emeletráépítés is történt. Az utolsó bővítés 1934-ben fejeződött be, ekkor nyerte el a kastély mai kinézetét.

Az épület bejárata a főtömb tengelyéből erőteljesen kiugró timpanonos lezárású, melyet 6 db négyzetes hasáboszlop tart. Két oldalán lizénák keretezte faltükrökben az egész épületre jellemző 2-2 egyenes záródású ablak nyílik, felettük stukkós kördíszítés. A főtömb két végén sarokrizalitok ugranak ki, melyek karcolt kváderes sarokpillérei között szárnyanként 1-1 félköríves vakolt oromdíszes ablak nyílik. Az íves szárnyrészekhez sarokpavilonként csatlakozó kétszintes épületek tengelyében kőkeretes portikuszos bejáratok, ezek két oldalán 1-1 egyenes záródású, felettük az emeleten falpilaszterek között nyíló 3-3 hasonló ablak található.

Kert felőli déli homlokzatának tengelyében, középrizalit ugrik ki. Timpanonos lezárású teraszépítményét 2 hasáb és 4 hengeres dór oszlop tartja. A főtömb és a szárnyak elválását itt kevésbé hangsúlyos sarokrizalit és homlokzati tagolás jelzi. A kváderes falpilaszterek között egyenes záródású körstukkós díszítésű ablakok nyílnak. A főtömböt mindkét oldalon erőteljes párkányzat zárja le. Összetett kontyolt és oromzatos nyeregtetejét cseréphéjazat fedi. Az előkert gondozott. A parkban sok régi és nagy méretű fa található, az egykori kastélykert maradványai: pl. vérbükk, magnólia, szomorú japánakácok, selyemfenyő. A hátsó bejárat előtt valamikori szökőkút vályúja.

A kastély körül két hektár kiterjedésű angol stílusú park helyezkedik el, melyhez korábban a kerítésen kívül erdő is kapcsolódott. Az erdő napjainkra már nem létezik, annak ellenére, hogy 1977-ben a területet védetté nyilvánították. A kerítésen belül található parkot a második világháború után bekövetkező zűrzavaros viszonyok jelentősen megviselték, azonban a környéken ma is található néhány fontosabb fafajta, mint az 1,5 méter törzsátmérővel rendelkező vörös tölgy, a vérbükk, több szelídgesztenye és vadgesztenye, valamint a keleti juhar néhány példánya. A fenyőfélék közül a parkban többek közt megtalálható a simafenyő, az erdeifenyő és a vörösfenyő, de több páfrányfenyő és közönséges tiszafa is él a területen.

Jelenleg nagyon elhanyagolt állapotban van.