A hadiparkban kiállított haditechnikai eszközök leginkább az egykor itt szolgált katonáknak, valamint a történelem iránt érdeklődő fiatal generációnak nyújthatnak élményt.
A tapolcai katonaság elmúlt hetven évének történetét megörökítő állandó kiállítás valójában már korábban is létezett, ám csak a laktanyafalakon belül, így a civil közönség nem láthatta. A haditechnikai parknak a városba történő kitelepítését és önkormányzati kezelésbe adását a tapolcai kiképzőközpont bezárása tette szükségessé. A lehető legjobb helyet, az egykori honvédségi sportpálya és a helyi Batsányi János Általános Iskola közötti szabad területet sikerült kiválasztani a haditechnikai park számára.
Tapolca hadtörténeti szempontból már az ókortól kitüntetett szerepet élvezett: a római birodalomban például katonai állomáshelynek számított, a középkorban és a török hódoltság idején a közeli várak - a szigligeti és a sümegi - adták a jelentőségét, az 1800-as évektől pedig ismét katonai állomáshelyként tartották nyilván. A város 1906-ban kezdeményezte, hogy honvédségi helyőrséget alakítsanak ki Tapolcán, ám erre végül csak a második világháborúra történő felkészülés idején, 1937-ben került sor.
A haditechnikai parkban jórészt a néphadsereg időszakában rendszeresített fegyverek, hadieszközök kaptak helyet, így lövegek, páncélozott harci járművek, harckocsik, aknavetők. A park központjában állították fel azt az emlékművet, amelyre felvésték az 1937 és 2005 között szolgálatot teljesítő tizenhét helyőrségparancsnok nevét, valamint felszentelték az úgynevezett "mindenki keresztjét", amely a jövőben lehetőséget nyújt majd a tapolcai katonák emléke előtti tisztelgésnek.
A kiállított hadieszközök - amelyek a hadtörténeti múzeum tulajdonában maradtak - a helyi önkormányzat tartós kezelésébe kerültek, az ingyenesen látogatható park működtetését, karbantartását a város vállalta magára.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A tapolcai katonaság elmúlt hetven évének történetét megörökítő állandó kiállítás valójában már korábban is létezett, ám csak a laktanyafalakon belül, így a civil közönség nem láthatta. A haditechnikai parknak a városba történő kitelepítését és önkormányzati kezelésbe adását a tapolcai kiképzőközpont bezárása tette szükségessé. A lehető legjobb helyet, az egykori honvédségi sportpálya és a helyi Batsányi János Általános Iskola közötti szabad területet sikerült kiválasztani a haditechnikai park számára.
Tapolca hadtörténeti szempontból már az ókortól kitüntetett szerepet élvezett: a római birodalomban például katonai állomáshelynek számított, a középkorban és a török hódoltság idején a közeli várak - a szigligeti és a sümegi - adták a jelentőségét, az 1800-as évektől pedig ismét katonai állomáshelyként tartották nyilván. A város 1906-ban kezdeményezte, hogy honvédségi helyőrséget alakítsanak ki Tapolcán, ám erre végül csak a második világháborúra történő felkészülés idején, 1937-ben került sor.
A haditechnikai parkban jórészt a néphadsereg időszakában rendszeresített fegyverek, hadieszközök kaptak helyet, így lövegek, páncélozott harci járművek, harckocsik, aknavetők. A park központjában állították fel azt az emlékművet, amelyre felvésték az 1937 és 2005 között szolgálatot teljesítő tizenhét helyőrségparancsnok nevét, valamint felszentelték az úgynevezett "mindenki keresztjét", amely a jövőben lehetőséget nyújt majd a tapolcai katonák emléke előtti tisztelgésnek.
A kiállított hadieszközök - amelyek a hadtörténeti múzeum tulajdonában maradtak - a helyi önkormányzat tartós kezelésébe kerültek, az ingyenesen látogatható park működtetését, karbantartását a város vállalta magára.