Tájház

Az előkertes beépítésű telek hosszanti oldala mentén húzódik a 18 m hosszú, 5 m széles lakóház. Szoba + konyha (kéményalja + előtér), pitvar + istálló alaprajzi beosztású az épület. A mestergerendán található bevésés alapján a lakóház építése 1784-re tehető. A ház két ütemben épült, először a szoba és pitvar kamrával, majd folytatva az istálló. Az 1890-es években a kamrát megszüntették és aközfalat kivéve az istállóhoz csatolták. Új kamrát a házzal szemben építettek, amely ma már nincs meg.

Kő-, téglaalapot nem készítettek a háznak. Vályog falazatú, melynek szélessége kb. 50 cm. Mestergerendás deszkafödém borul a szobára és a pitvarra. Az istálló keresztgerendás, de nem padlásolták le. A lakóház minden helyisége döngölt földpadlós.

A mestergerendán a már említett évszámon kívül stilizált növényminta is találhatók. A felirat és a díszítő motívum helye az utcai és az udvari ablakok tengelyének metszéspontjára esik. A mestergerenda erős tölgyfából készült, míg a deszkamennyezet kőrisfából. Tetejét kb. 15 cm vastagságban letapasztották. A visszaemlékezés szerint a mestergerenda és a padlás még az eredeti állapotában maradt meg a szobában, míg a konyhában már újabb keletű.

Szarufás, kakasülős nyeregteteje elől, hátul farazatos, lekontyolt. A náddal fedett tetőn elölről a farazatban kis világító ablakot törtek át. A padlástérbe az istállóban felállított létrán lehet feljutni a födémbe vágott nyíláson át.

Az épületnek két udvari ajtaja van, az egyik a konyhába, a másik pedig az istállóba vezet. Az istállón lévő ajtó a régebbi. Három részből ácsolt, összenútolt ajtó, amelyen volt egy fából készült húzófa – úgy kézmagasságban – és fa rigli segítségével zárult. A jelenlegi bejárati ajtó újabb keletű asztalos munka, befelé nyílik.

A szobába egy, a konyhából befelé nyíló szimpla ajtón lehet bejutni. Ez az ajtó is három darabból lett összeszerkesztve félnútos megoldással. Vaskilincs segítségével lehetett nyitni, zárni. A szobában két, sarkosan elhelyezett ablak található, az egyik az utca felé, a másik az udvarra nyílik. Az udvari kis ablak az eredeti, mert az utcait az ötvenes évek elején átalakították. Az utcai ablak jelenleg tokos, de valamikor az is szimpla ablak volt. A konyhában nem volt ablak.

Az istállóban az ajtó két oldalán kb. 20 x 50 cm-es szimpla ablakok vannak, amelyeket nem lehet kinyitni.

A szoba jobb oldalán, a pitvar felőli falat szinte teljes egészében elfedi a fűtésre, sütésre szolgáló boglyakemence, a búbos. Ez még az eredeti kemence, amit ma is láthatunk. A lakóház igen nagy értéke, hogy megőrizték ezt a konyhából fűtött, szép, széles padkával rendelkező kemencét. Sajátságosan szép, gömbölyű idomú, teteje alatt kis váll fut körül, attól lefelé szabályosan csonka kúp alakot formál. A gömbölyű tetőn egy vékony nyaktagon alul gömbölyű, felül lapos, tányérszerű idom díszlik. Sajátos a kemence egyes részeinek színezése: a tányér világoszöld, a nyakrész kék, a kemence hasa zöld és a padka fehér színű volt. A kemencének ez a fajta színezése, sőt még cifrább is általános volt a faluban.

A kemencét vályogból készítették, amit betapasztottak és lemeszeltek. A konyhából fűtötték és ott volt a füst kivezetése is.

A konyhában a kemenceszáj fölött két füstterelő borda van, amit sárból alakítottak ki. A szoba menti és a szomszéd felőli fal mentén L-alakban sárpadka van, tüzelés, főzés számára. A sarokban katlan áll, ahol a szabad tűzön melegítették a vizet, olvasztották a zsírt stb. A hátsó fal padkájára vaslemezes felületű rakott tűzhelyet építettek. A padka és a tűzhely anyaga egyaránt tapasztott vályog.

A sövényből, rúdvázra készített, sárral betapasztott, kívülről deszkázott szabad kémény nem tölti ki a konyha teljes szélességét. Az istálló felőli falat nem éri el, kb. 1 méterrel kisebb. A szabad kémény váza a szobai falra, a mestergerendára és az istálló falától 1 méterrel befelé húzódó keresztgerendára támaszkodik. A kémény kiterjedésének megfelelően a padka is csak a kémény alatt húzódik.

A konyha padlása gyalulatlan deszkából van és csak a XX. század eleje óta van ez az állapot, mert előtte nádpadlás volt, alól, felől letapasztva.

A konyha és a szobaajtó közötti sarokban egy kb. 30-35 cm magas, vályogból rakott és letapasztott ülőpadkát is találhatunk. Ez szintén jellegzetessége volt a hagyományos paraszti konyháknak, pitvaroknak Taktaharkányban.

Az istállóban egy külön bejáraton juthatunk be, nincs összeköttetésben a pitvarral. Ez a helyiség a lábasjószágok számára készült, ennek megfelelően csak egyetlen berendezési tárgy szerepelt benne, a hátsó fal mentén végighúzódó jászol. A padlózata ki volt egy kicsit ásva, amibe troszkát (salakot) döngöltek és erre tették az almot, amin állt az állat. Nem volt padlása, csak a keresztgerendák húzódtak át rajta. Mivel tüzeltek is az istállóban, ezért felszögeztek egy rossz ajtót a bejárat fölé, hogy a szabad tűzből nehogy a nádba kapjon a szikra. A bejárattól jobbra volt egy kis dikó, ami a férfiak fekvőhelyéül szolgált. A bejárattól balra volt a padlásfeljáró, ami lényegében csak egy létrából állt.

Az istállón is szarufás, kakas ülős nyeregtető volt, amit náddal fedtek be.

A lakóházat kívülről tornác nem övezte. A falat sárral vakolták be, a falat fehérre, a földtől kb. 50-60 cm-re feketére meszelték be.

A fent jellemzett egytraktusos lakóházon kívül voltak még más, gazdasági jellegű épületek is a portán (pelyvás, disznóól, kamra, szekérszín, tyúkól, melyek már nem lelhetőek fel).

A telek kb. szabályos téglalap alakú, az előkertben virágokat, esetenként zöldségféléket termesztettek.

A telket az utca felé jelenleg léckerítés övezi, de nem ez az eredetei. Még az ötvenes években is fonott vesszőkerítés volt. A karók közét vékony vesszőkből befonták. Hasonló módon készült a kis- és a nagykapu is. Itt a kapukeretet fonták be. Az oldalsó és a hátsó kerítések lényegesen primitívebbek voltak, nádból, napraforgóból készültek.