Koszta József Múzeum

Csongrád vármegye székhelye 1883 és 1950 között működött az egykori Megyeháza épületében. 2006-ban nyílt lehetőség arra, hogy az 1897-ben alapított vármegyei múzeum jogutódja, a Koszta József Múzeum helyet kapjon bizonyos részeiben. Az emeleten láthatók a történeti, a néprajzi és a képzőművészeti állandó kiállítások, valamint az időszaki tárlatok és a programtér. A földszinten múzeumpedagógiai foglalkoztató terem várja a főként iskolás és óvodás korosztályból csoportjait. Itt vannak az irodák, részben a raktár, a restaurátor műhely és a készülő régészeti kiállítás.

Szentes város évszázadai
A látogató az első teremben a középkorról, a török hódoltság időszakáról, valamint a Rákóczi szabadságharcról kaphat áttekintést, majd ezt követően megismerkedhet a várossá válás folyamatával is. Az 1883-as megyeszékhellyé válás egyfajta aranykor beköszöntét jelenti a város életében. A 19. század végén, a 20. század elején divatos női és férfi polgári öltözéket, egy korabeli utcarészletet ábrázoló, hatalmas fénykép elé állított bábukon szemlélhetjük meg.
Az előttük álló hirdetőoszlopról szinte a szó szoros értelmében leolvasható az elmúlt másfél évszázad hétköznapi történelmének helyi vetülete.
A folyosón, amelyből ez a terem nyílik, azoknak a jeles személyiségeknek az arckép-csarnoka látható, akik fontos szerepet játszottak a város életében.

Legelők, szántók, vadvizek
150-200 évvel ezelőtt a szentesi ember a maitól eltérő természeti viszonyok között élte mindennapjait. A folyók által elöntött határrészeken, ahol manapság szántóföldek és tanyák egymásutánja teszi változatossá a tájat, az ármentesítések előtt hatalmas rétségek, nádasok és mocsarak terültek el.
Az itt élő népesség alkalmazkodott a természeti környezethez, és egy sokoldalú, komplex gazdálkodást igyekezett kialakítani. A gabonatermesztés jelentősége akkor nőtt meg, amikor a folyókat szabályozták. A zöldségtermesztés szerepe a 19-20. század fordulójától növekedett meg, amikor bolgár nemzetiségű kertészek telepedtek le Szentes környékén, akik új módszerekkel és fajtákkal gazdagították a hazai kertészeti kultúrát.

Céhek, iparosok, segédek
A 18. században Szentesen 3 céh működött. Az 1828-as összeírás több mint 20 szakma képviselőit vette számba. A kiállító teremben a céhes emlékanyag megtekintését követően képzeletbeli utazást tehetünk a mesterségek utcájában, ahol bepillantást nyerhetünk a szentesi iparosok (takács, mézeskalácsos, gyertyaöntő, talicskás, bognár, kovács, szíjgyártó, szűcs, kádár, fazekas, cipész) sokszínű világába.
Az utóbbi két tárlatot mintegy összeköti az „Alsópárttól a Felsőpártig c., folyosói kiállítás. Az egyes mezőváros részek eltérő vallású és vagyoni helyzetű népességnek nyújtottak otthont. A Felsőpárton zömében református, a Kisérben katolikus családok éltek, az Alsópárt felekezeti szempontból vegyes lakosságú volt. A település lakossága a XVI. század folyamán tért át a református hitre, a katolikusok beköltözése a XVIII. században indult meg a Harruckern család kezdeményezésére.

A szentesi táj Koszta ecsetjével
Múzeumunk névadója, Koszta József festőművész 1912-ben, 50 évesen telepedett le Szentesen, itt élt és alkotott 1949-ben bekövetkezett haláláig. Mivel tanyán lakott, közvetlen kapcsolatban volt a tájjal és a benne tevékenykedő emberekkel. Az itt keletkezett műveire az erős expresszivitás jellemző, mind a koloritban, mind a faktúrában. Az erőteljes piros, kék és fehér színei izzó hatást eredményeznek.

Grafikusok, festők, szobrászok
A Koszta műveihez vezető folyosó szobrai, ill. a szomszédos teremben látható festmények és grafikák azt mutatják, hogy az erdélyi születésű géniusz nem légüres térben élt Szentesen. Komoly hatást gyakorolt a város képzőművészeti életére. Itt találhatók a szentesi grafikusok, festők, szobrászok alkotásai.