Eötvös-kastély

Az Eötvös-Gorove-kastély tervezőjét, építésének pontos időpontját nem ismerjük. 1779-ben "jó beosztású, emeletes, zsindelytetős" épületnek írják le.

Az elnyújtott, téglalap alaprajzú épület mindkét hossz-oldalán, előreléptetett, háromszög oromzatú, középrizalitok vannak. A főhomlokzat jellegzetes motívuma, a fejezetes pillérekkel összekapcsolt, kétszintes árkádsor, mely a kocsialáhajtóként is kialakított középrizaliton felmagasítottak. A főhomlokzatot mindkét szélén, 3-3 tengelyes sarokrizalitok zárják.

A 19. sz végén, Édes Abrahám a község református lelkésze jegyezte fel egyházközségi "protokollumá"-ban, amit neki, az egykor a kastélyban szolgáló, 1828-ban született Horváth János mesélt az épületről. E szerint, a korábban tornyos kastély csak olyan hosszú volt, meddig középen a boltívek tartanak. Két szélén, 1868-ban hosszabbították meg. Az épület alaprajzait vizsgálva, ez az információ valósnak tűnik.

Az árkádok mögötti, két szobasoros, (2 tornyos?) épületrészhez hasonlóan építették a környék kastélyait (Vatta, Emőd, Bánhorváti). Az arányaiban reneszánsz hatású árkádsor, akár az épület eredeti része is lehetett. Hasonlóakat láthatunk erdélyi kastélyokon, de későbbi kiegészítésként is elképzelhető. Erre választ csak falkutatás adhat. A kihosszabbításként, szintenként épített 3-3 szoba kapcsolása a hátraforduló folyosókkal, tökéletes megoldásnak tűnik. Az Eötvös bárók birtoklását a 19. sz. második felétől, a Gorove-, majd a Szinnyei Merse család követte. A kastélyban az 1960-as évek végétől kezdve mozgássérült gyerekek nevelőotthona működik.