Penyigén hozták létre az ország első szilva-és lekvármúzeumát, a Lekváriumot.
A Lekvárium épülete közel százéves. A felújított parasztháznak már az udvarán is láthatók a szilvalekvárfőzés elengedhetetlen kellékei: a kemencék és a katlanok, ezeket szilvaéréskor be is üzemelik.
Az épületben egy hagyományosan berendezett parasztkonyha fogadja a látogatót. A múzeum a lekvárfőzés hagyományát igyekszik bemutatni a látogatónak. E tájon terem egy őshonos szilvafajta, a penyigei szilva (népi nevén: “nem tudom szilva”) Ez a szilva gyakorlatilag vadon növő, a kertekben is gondozást alig igénylő, apró gyümölcsű, nem magvaváló, hamvas-kék héjú, sárga húsú, édes, aromás ízű gyümölcs. Ismertsége az országhatáron túlmutat. E szilvafajtából főzik a cukor és tartósítószer nélküli szilvalekvárt, “szatmár fekete aranyát”.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A Lekvárium épülete közel százéves. A felújított parasztháznak már az udvarán is láthatók a szilvalekvárfőzés elengedhetetlen kellékei: a kemencék és a katlanok, ezeket szilvaéréskor be is üzemelik.
Az épületben egy hagyományosan berendezett parasztkonyha fogadja a látogatót. A múzeum a lekvárfőzés hagyományát igyekszik bemutatni a látogatónak. E tájon terem egy őshonos szilvafajta, a penyigei szilva (népi nevén: “nem tudom szilva”) Ez a szilva gyakorlatilag vadon növő, a kertekben is gondozást alig igénylő, apró gyümölcsű, nem magvaváló, hamvas-kék héjú, sárga húsú, édes, aromás ízű gyümölcs. Ismertsége az országhatáron túlmutat. E szilvafajtából főzik a cukor és tartósítószer nélküli szilvalekvárt, “szatmár fekete aranyát”.