Nagyboldogasszony-plébániatemplom

A Fő utca tengelyében áll a Hefele Menyhért által tervezett és 1777-78-ban épült Nagyboldogasszony templom.

Régi templomáról nem sokat tudni; a feljegyzések szerint nem volt neki tornya, fából készült haranglába Bíró Márton veszprémi püspök adományából két haranggal állt. A Kamara a régi templomot lebontatta, az újnak csak az alapjai készültek erre el, a mise helye a régi szentély volt.

Az új templom építését már a szombathelyi Szily János püspök fejezte be. A téglát helyben égették. Szily püspök 1779-ben kötött szerződést idősebb Dorfmeister István festővel a templom kifestésére. A templombelső négy oltárt rejt. A főoltár a mennybe menő Máriának van szentelve, a szószékkel szemközt lévő falmező oltára Keresztelő Szent Jánosé, míg a hajó két oldalának oltárai közül a bal oldali Szent Péter és Pál, a jobb oldali pedig Szent Kereszt tiszteletére emeltetett. A mennyezetfreskók Mária életéből vett jeleneteket örökítenek meg, a kóruson Dávid király és Szent Cecília látható. Az aranyozási munkákat Rast Simon 1780. május 13-ától, majd Arnold Antal (szombathelyi mester) 1785. május 31-től végezte.

A templom harangját 1791-ben szentelték fel, középső harang 1928-ból, legkisebb szintén ebből az évből és Seltenhofer Frigyes soproni műhelyéből való. 1969-ben megkezdődött a freskók restaurálása. 1993-ra elkészült a templom külső felújítása.