Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút

A nagycenki Széchenyi-kastély közelében, a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. kezdeményezésére 1972-ben épült meg a 760 mm nyomtávolságú Széchenyi Múzeumvasút. A vasutat a GYSEV Zrt. üzemelteti Nagycenk és Fertőboz között, a szolgálatot gyermekvasutasok látják el. Bár a múzeumvasút vonala mindössze 3600 m hosszú, mind a fiatal, mind a felnőtt „vasútbarátok” körében nagy népszerűségnek örvend.

Tisztelt Utasunk, kedves Vendégünk!
Amikor felszáll a pöfékelő gőzössel, vagy a lágyan duruzsuló dízelmozdonnyal vontatott múzeumvasúti szerelvényre, egy kissé a „múltba” vagy legalábbis az „elmúlt idők vonatán” utazik, hiszen a Széchenyi Múzeumvasút valamiképpen visszaadja a régmúlt idők utazásainak hangulatát, romantikáját.

Ha útközben egy kis nyugalomra vágyik, pihenjen a kellemes árnyékot adó, hatalmas fák hűvösében felállított erdei pihenőpadokon. Itt, az egyedülálló Hársfasor és az állomásépület között épült fel a keskeny nyomtávú vasútjaink már nem üzemeltethető, de megmentett járműveit felsorakoztató bemutatópark. Ez hivatott kiegészíteni a keskeny nyomtávú vasutak üzeméből eddig nyújtott ismereteket. A Skanzenben felfedezhetik tehát Magyarország egyes vidékein egykor közlekedtetett mozdonyokat, vasúti kocsikat és kipróbálhatják a vonathintát, valamint a gőzös-mókuskereket.

A Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút üzemének megalakulása

1969 őszén a GYSEV köreiben vetődött fel a gondolat, hogy a hazai keskeny nyomtávú közlekedés gyorsütemű felszámolásával egyidejűleg történjék gondoskodás arról, hogy e vasúti rendszernek a legjellemzőbb eszközeit mentsük meg, s lehetőleg üzem közben mutassuk be a nagyközönségnek. A gondolat legjobbkor támadt, hiszen a nagycenki Széchenyi kastély helyreállítási munkái megindultak, s abba emlékmúzeumot terveztek.

A nagyvasút és a kastély között szükség volt valamilyen személyszállító kapcsolat teremtésére, kézenfekvő volt tehát a tervezett múzeumvasutat Nagycenken megépíteni, kiindulva a GYSEV Fertőboz állomásáról. 1969 szeptemberében megtörtént az első bejárás, melynek során döntés született a volt Fertőboz–Nagycenki cukorgyár vonal töltésének és annak Ikva felett átívelő hídjának a felhasználására. Ez a mai Fertőboz–Barátság szakasz. A terv megvalósítása a rajzasztalon kezdődött, majd a vágányok építéséhez szükséges anyagok, és a múzeumvasúti célra alkalmas járművek felkutatásával folytatódott. 1970 nyarán indult meg tulajdonképpen a pályaépítés.

Az üzem megindításához két gőzmozdony állt rendelkezésre. Ezek 1970-ig a Szurdokpüspöki kovaföldbányában dolgoztak, majd az Építési és Városfejlesztési Minisztérium minden ellenszolgáltatás nélkül átengedte a két remek kismozdonyt a Múzeumvasút számára. A 394 023 számú mozdony eredetileg a mezőhegyesi cukorgyár répavasútjára épült 1923-ban. A mozdony némi átalakítás után került hozzánk. Bizonyára még „gólyafészkes” kéménnyel épült, helyébe valahol a mai kéményét szerelték fel rá, és gőzdombját is átalakították. Az apró mozdonyok súlya 10 tonna, engedélyezett sebességük pedig 25 km/h volt. Mélyen alul, a kerekek között elhelyezett víztartályukba 3m3 vizet vehetnek fel, ezzel is növelték tapadásukat, alacsony súlypontjuk miatt járásuk viszonylag nyugodt volt.

A személyszállítás lebonyolításához Kisújszálláson egy megszüntetett kisvasút selejtezett kocsijaiból válogattunk. Így került ide az első három személykocsi, melyek a debreceni járműjavítóban lettek helyreállítva. Még ősszel további kocsik kerültek kiválasztásra, majd átvételre a MÁV-tól. A Békéscsabán leselejtezett kocsik közül egy kalauz-, és négy személykocsival bővült a járműparkunk.

A pálya 14kg/fm súlyú használt, felbontott gazdasági vasutakból kikerült sínanyagból épült, vegyesen vasbeton, illetve faaljakkal. A pályára engedélyezett tengelynyomás 4 tonna volt. A második vonalszakasz, amely a Széchenyi Kastéllyal teremt összeköttetést, 1972-ben készült el. Fertőbozon az új vonalrésszel egy időben készült el a Múzeumvasút fűtőháza is.

1972 őszén a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt megkezdte a balinkai bányavasút felszámolását. A vasúton a vontatást 490 sorozatú mozdonyokkal látták el, melyek ennek a sorozatnak utolsó darabjai voltak. Így különösen jelentős volt a Tröszt határozata, mellyel átengedte a mozdonyai közül az egyik legjobb állapotban lévő „András” nevű gőzmozdonyát a Múzeumvasút számára.

A nagycenki Széchenyi István Múzeumvasutat 1970–72 között a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. nagyrészt saját anyagi eszközeivel, valamint széles társadalmi összefogás segítségével építette.

1974 őszén kialakult kilenc mozdonnyal a skanzen első terve, melynek kivitelezési munkálatai meg is kezdődnek. Ezekben még szovjet kiskatonák is részt vettek, de a munkák gyorsan elhaltak. 1978 tavaszán ismételten megkezdték a skanzen építési munkálatait, mely után 1978 július 29-én (a XXVIII. Vasutasnapon) átadták a közönségnek a nagycenki mozdonyskanzent. 1981 júliusában, szintén a kínálat bővítése végett, megépült Kastély állomáson a lóvasúti pálya. A kisvasút vonalán pedig az első nagyobb pályarekonstrukció 1987-88-ban lett végrehajtva, amikor a 4,0 t tengelyterhelés helyett azt 12,0 tonnára emelték.

A 394 023 számú mozdonyt 2006-ban elszállították a debreceni (Zsuzsi) kisvasútra. A másik kismozdony, a 394 057 számú gőzös, 1996 óta a szilvásváradi kisvasúton teljesít szolgálatot. 2004-ben a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasútról érkezett hozzánk egy C–50 típusú dízelmozdony, amely „Kiscenk” névre hallgat. Nyári hétvégéken András, a gőzös, és Kiscenk, a dízel közösen rója köreit személykocsijaival a 760 mm szélességű sínpáron, 3600 méteren, mind az idősebb, mind pedig a fiatalabb generáció nagy örömére.

Tartsanak velünk – izgalmas és felejthetetlen utazásban lesz részük!