Keleméri Mohos-tavak

Az Országos Természetvédelmi Tanács 274/1951 számú határozata hozta létre a Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Területet, melyet aztán a 6/1986. (VIII.21.) OKTH rendelet nyilvánított fokozottan védetté. A Keleméri Mohos-tavak TT rendeltetése: a terület növény- és állatvilágának, tőzegmohalápjainak és természetes növénytársulásainak megóvása, fenntartása és helyreállítása.

A Putnoki-dombság nyugati részén található 56,9-ha-os területen, kb. 300 m-es magasságban két lápszem fekszik: az 1,8 ha-os Kis-Mohos és a 4 ha-os Nagy-Mohos. Mindkét tavacska a harmadidőszaki üledékekből felépülő Piroska-hegy ÉNy-i oldalának megcsúszásával suvadással kialakult mélyedésben jött létre. A Nagy-Mohos kb.25.000, a Kis-Mohos kb. 15.000 éve, a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlatú időszakban keletkezett. A lápok kialakulását, fennmaradását kőzettani, domborzati viszonyok és mikroklimatikus okok együttesen tették lehetővé.

A Mohos-tavak csak a csapadéktól és a talajvíztől befolyásoltak, nincs hidrológiai kapcsolatuk más vízrendszerrel.
A tavacskák az elmúlt évezredek során lassan feltöltődtek, amiben a talajbemosódások mellett a rajtuk kialakult növényzet meghatározó szerepet játszott. Ennek során a főleg szőr- és tőzegmoha alkotta rétegek megőrizték az eltelt időszak növényzetének emlékeit, kiemelkedő vegetációtörténeti jelentőségűvé téve a területet. Erre már a lápok egyik legjelentősebb kutatója, az 1929-1931 közt itt vizsgálódó Zólyomi Bálint botanikus is felhívta a figyelmet.

A Keleméri Mohos-tavak TT nagy részét jól fejlett cserjeszintű cseres-tölgyes, valamint gyertyános-tölgyes és szubmontán bükkös borítja. Az erdőtől körülölelve fekvő tőzegmohalápokon a klasszikus övezetesség csak nyomokban, keverve figyelhető meg. Legfontosabb társulásaik: mocsári magassásos, tőzegmohás fűzláp, tőzegmohás dagadóláp, tőzegmohás nádas, keskenylevelű gyapjúsásos. A partmenti nyílt vízfelszínű sávokban (az ún. lag-zónában) békalencsés-hínaras társulás található. Az elmúlt évtizedekben is jelentős változások történtek a láp életében: a nyílt vízfelszín szinte teljesen eltűnt, miközben a fásszárú vegetáció jóval fejlettebbé, a mocsáröv kiterjedtebbé vált.

A lápok nemcsak florisztikai gazdagságuk, hanem vegetációtörténeti jelentőségük miatt is értékesnek számítanak . A 130 éves kutatás során összesen 72 edényes növényfaj került elő a lápokról.
A Mohos-tavak legértékesebb növényei közt a glaciális reliktumnak számító hüvelyes gyapjúsás, a vidrafű, a kereklevelű harmatfű és a gyapjasmagvú sás érdemel mindenképpen említést. További fontos fajok a tarajos pajzsika, a tőzegpáfrány, 14 tőzegmoha faj. Két fásszárú, a molyhos nyír és a füles fűz előfordulása jelentős. Dunántúli, pusztulásra ítélt tőzegterületekről került ide a vidrafű, és a nitrogén igényét rovarok megfogása útján biztosító kereklevelű harmatfű.

A Mohosok állatvilága a kis kiterjedés és az elszigeteltség miatt valódi lápi fajokban viszonylag szegényes, bár találtak Magyarországra nézve új labdacsbogár fajt, és a ritka lápi bagolylepke, valamint egy unikális kalózpók faj is él itt.
A Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület kultúrtörténeti jelentőségű emléke a keleméri Mohosvár és egy több száz éves kocsányos tölgy, a Kisasszony-fa.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság mint természetvédelmi kezelő feladata a természetvédelmi értékek megóvása, fenntartása, helyreállítása és bemutatása. Ennek jegyében biztosítja a természeti értékek fennmaradását, és hozta létre Keleméren, az újjá varázsolt parasztházban, a Mohos Házban a lápokat bemutató állandó kiállítást.

A keleméri Mohos-tavak csak előzetes engedéllyel és szakvezetővel látogatható terület, melyet elsősorban szakmai látogatók, terepgyakorlatok hallgatói, illetve természetvédelmi szaktáborok résztvevői keresnek fel. A kirándulók által kedvelt Országos Kék-túra útvonala közvetlenül a lápok mellett halad el.