Helytörténeti kiállítás és fejfagyűjtemény

Kákics község neve az írott forrásokban viszonylag későn jelentkezik. 1410-ben bukkan fel Kakych változatban. Valószínűleg a kákics főnévből keletkezett, ami szelídcsorbókát, pitypanggal benőtt területet jelent. A falut birtokolta a pécsi káptalan és a Batthyányiak is. Földesura Batthyány Lajos, az első független magyar kormány miniszterelnöke volt. Elítélésekor vagyonától megfosztották, ekkor került a település a Draskovich család birtokába.

Itt született, és mint református lelkész haláláig itt szolgált Kiss Géza, az Ormánság "legjobb ismerője, tudós ismertetője". Kiss Géza (1891-1947) református lelkész, író, az Ormánság népművészetének, néprajzának, nyelvjárásának kutatója, aki 1915-től haláláig dolgozott szülőfalujában, s ebben az időben Kákics az Ormánság egyik szellemi központja volt. Itt születtek a vidék népéletét, nyelvjárását bemutató írásai, a húszas - harmincas években itt látogatták meg azok az írók, társadalomtudósok, akikben sikerült felkeltenie az érdeklődést az ormánsági emberek sorsa iránt.

A parókia, ahol Kiss Géza élt, ma helytörténeti kiállításnak és fejfagyűjteménynek ad helyet. A helytörténeti kiállításon megtalálhatjuk a falu régmúltját idéző képeket, írásokat és használati tárgyakat. Külön fejezetet képvisel Móricz Zsigmond kákicsi látogatása. A kiállítás megőrizte a helyi iskolával, ünnepekkel és szokásokkal kapcsolatos tárgyi emlékeket. A fejfagyűjtemény magába foglalja az ormánsági gyász tárgyi és szellemi örökségét. A fejfa ősi halott jelző emlékfa, a hitvilág szerint a sír fölé állított ember alakú bálvány. Minden fejfa más alakú. Formája elárulta az elhunyt nemét, életkorát, családi állapotát. A kiállítás kitér annak bemutatására is, hogy az ormánsági gyász színe a fehér.

Belépődíj nincs, persely várja az adakozni vágyókat. A parókia udvara és a melléképületek gondozottak, lehetőség van diákcsoportok elszállásolására is. Bejelentkezni a polgármesteri hivatalban lehet (7958 Kákics, Petőfi u. 2.).