Cserépvár romjai

Cserépvár kezdeteiről nincsenek pontos forrásaink, vélhetően a 13-14. század eleji névadási szokás, az első tulajdonosára, vagy építtetőjére utal (egy Cserép nevezetű középnemesi személy építhette a várat, aki tulajdonosa volt a közeli Cserépfalu településnek is). A vár 1387-től Luxemburgi Zsigmond király tulajdona volt, majd királynéi birtokká vált.

A 15. század folyamán azonban magánkézbe került. A Rozgonyi, a Frankussói, a Szomszéd-vári, a berzevici Pohárnok és a Báthori családok birtokolták a várat és a hozzá tartozó uradalmat, Tard, Cserépfalu és Bogács településekkel együtt.

Cserépvár végvári szerepe 1552-ben kezdődött az cserepvar_romjai1egri sikertelen ostrom idején. Bár Eger ellenállt, a környékbeli kis elővédőműveket, így Cserépvárt is többször elfoglalták a törökök, de folyamatosan megtartani ekkor még nem tudták. 1596-ban Eger végleges eleste után a magyar őrség elhagyta a várat, így az ostrom nélkül lett egy szűk évszázadra török birtok (Borsod vármegye egyetlen tartósan török tulajdonú vára). 1687. október 30-án foglalták vissza a császári csapatok úgy, hogy felgyújtották a vár fa- és földszerkezetű külső palánkgyűrűjét és a belső kővár védői megadták magukat. Ekkor készült a vár egyetlen, bár kérdéses hitelességű ábrázolása, Giacomo de Rossi rézmetszetén Eger elővédőművei között Cserépvárt is feltüntette.

Ezt követően a vár folyamatosan pusztult.

A század végén még egyszer ugyan kijavítgatták, sőt, a kurucok még használták is, hiszen itt tartották fogva az egri püspököt. A Rákóczi-szabadságharc után azonban végleg pusztulásnak indult. A 18. század elején ideköltöző francia eredetű L’Huillier család a várhegy alatt építette fel kastélyát a legközelebbi “kőbánya”, a várfalak köveinek felhasználásával. A vár alatti kastély érdekessége, hogy Munkácsy Mihály gyerekkora egy részét itt töltötte.