A magyar gyógyszerészettörténeti emlékek összegyűjtését 1896-ban Ernyey József kezdeményezte Budapesten, 1905-ben pedig már egy szakmúzeum felállítására is javaslatot tett, ám ennek létrejötte még elég sokáig váratott magára. Az első ilyen jellegű kiállítás 1948-ban nyílt meg az orvosegyetem keretén belül, melynek anyaga 1963-ban került a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár tulajdonába azzal a szándékkal, hogy alapját képezze egy létrehozandó orvos- ill. gyógyszerészettörténeti múzeum kiállításának.
Az Orvostörténeti Múzeum megnyitásával egyidőben már elkezdődött az a munka, melynek eredményeképp 1974-ben megnyitotta kapuit a budai vár egyik nagy múltú épületében az Arany Sas Patikamúzeum.
Nem véletlen, hogy a Tárnok utca 18. alatt található épületre esett a választás, amikor helyszínt kerestek a kiállításnak, hiszen ebben a házban már a 18. század közepétől kezdve, egészen az I. világháborúig patika működött.
A középkori alapokon nyugvó épület alsó szintje kezdetektől fogva kereskedelmi célokat szolgált, amely többszöri átalakítás után, a 18-19. század folyamán nyerte el mai elrendezési formáját, s jött létre az officina (a vevők kiszolgálására szolgáló helyiség) és az átadóablakkal összekötött laboratórium egysége.
A kiállítás is a két fő helyiségben kialakított enteriőr köré szerveződve mutatja be a gyógyszerészet tudományának fejlődését azoknak az írott, képi és tárgyi emlékeknek a segítségével, amelyek bizonyítják, hogy a gyógyszerészettörténet nem csupán egy tudományág történetét hivatott bemutatni, hanem az iparművészet történetének is fontos részét képezi.
Az Orvostörténeti Múzeum megnyitásával egyidőben már elkezdődött az a munka, melynek eredményeképp 1974-ben megnyitotta kapuit a budai vár egyik nagy múltú épületében az Arany Sas Patikamúzeum.
Nem véletlen, hogy a Tárnok utca 18. alatt található épületre esett a választás, amikor helyszínt kerestek a kiállításnak, hiszen ebben a házban már a 18. század közepétől kezdve, egészen az I. világháborúig patika működött.
A középkori alapokon nyugvó épület alsó szintje kezdetektől fogva kereskedelmi célokat szolgált, amely többszöri átalakítás után, a 18-19. század folyamán nyerte el mai elrendezési formáját, s jött létre az officina (a vevők kiszolgálására szolgáló helyiség) és az átadóablakkal összekötött laboratórium egysége.
A kiállítás is a két fő helyiségben kialakított enteriőr köré szerveződve mutatja be a gyógyszerészet tudományának fejlődését azoknak az írott, képi és tárgyi emlékeknek a segítségével, amelyek bizonyítják, hogy a gyógyszerészettörténet nem csupán egy tudományág történetét hivatott bemutatni, hanem az iparművészet történetének is fontos részét képezi.