Polai Mindenszentek templom

A polai templom Dél-Zala egyetlen épségben maradt középkori temploma. A Mindenszentek tiszteletére szentelt templomot az 1332-33-as pápai tizedjegyzék említi először. Mai formáját több korszak építései során nyerte el, keleti része a szentéllyel a 13. században épült, míg nyugati fele a toronnyal 18. századi. Kanizsa várának 1600. évi elestét követően a vár körüli 20-30 km-es térségben a falvak templomai szinte teljesen elpusztultak.

Az egyetlen fennmaradt és építészeti képét is megőrző román kori emléke ennek a vidéknek a Polai Mindenszentek templom. Megmaradásának történetét a faluban legenda őrzi: „a lakók, mint az öregek szájhagyományról említik, a törököktől egy köböl búzával (talán évenként) megváltották”. Kanizsa 1690-es visszafoglalását követően készült Canonica Visitatio-k részletesen tudósítanak a templomról. A 18-19. századiakból végigkísérhető az épület története. 1790 körül másodszor bontották el a nyugati zárófalat, s egy újabb bővítéssel kialakították a templom mai formáját, a homlokzati toronnyal és a hajó beboltozásával. 1965-ben a templom déli hajófala elé egy sekrestyét építettek.

2006-ban átalakításon és tatarozáson esett át. Helyreállítása a kor építészetének kiemelkedő színvonalán valósult meg, amely a két nagyobb építészeti korszakot a lehető leghitelesebben mutatja be.

A templom keleti fele megtartotta román kori formáját, a kis félköríves szentélyt kívül 10 keskeny lizéna díszíti, a lizénák között kelet felé nyíló kis román kori ablakkal. Ugyancsak lizénák díszítik a hajó északi oldalát is, ahol most ezt részben az új sekrestye takarja. A középkori templomnak eredetileg három félköríves román stílusú ablaka volt, közülük a keleti teljesen eredeti, a restaurálást megelőző falkutatás során került kibontásra. A déli oldal legjellegzetesebb építészeti része a román kori templomkapu.

Először az 1966-os helyreállításkor lett megtisztítva. Ugyanekkor találták meg a déli kapu fölött eredetileg létező háromszög alakú timpanon nyomait. 2006-2007-ben, az 1965-ben épült sekrestye elbontásával az újabb falkutatás és restaurátori beavatkozás eredményét látja a mai szemlélő.

A templom belsejében a szentély boltozata is eredeti román kori, déli falában csúcsíves papi ülőfülke van, az északiban pedig egy egyszerű szögletes szentségtartó fülke. Maga a templomhajó belső négyboltszakaszos barokk fedésű. A kutatások nyomán itt is jelződik a templom nyugati irányba történő kétszeri bővítése.