Római katolikus templom

Német- vagy Kisbarnag falu betelepítése 1714-ban történt katolikus német telepesekkel a falu birtokosa, a nagyvázsonyi Zichy család kezdeményezésére. A plébániát 1733-ban szervezték meg, Németbarnag a szomszédos Vöröstó fíliája lett.

A németbarnagi első templom hiteles feljegyzések szerint (Historia Domus) 1730-39-ben épült, és 3 haranggal rendelkezett. Az oltárkép Szent Sebestyént ábrázolta, és a templomot is az ő tiszteletére szentelték fel 1739-ben. A főoltár és a templomtorony fából készült. Ez a templom az 1839-es tűzvészben a lakóházak nagyobb részével együtt elpusztult. A tűzvész után barokk stílusban és a réginél nagyobb méretben építették újjá. 1844-ben szentelték fel az új templomot immár Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére, ahogy arról a szeplőtlen fogantatást ábrázoló oltárkép is tanúskodik.

A templom azóta őrzi méreteit és építészeti vonásait. Külső mérete: 29x19 méter, belső hossza: 26,5 méter, két harangja van. 1978-tól 2006-ig több lépcsőben újították fel az épületet. A munkálatok állagmegóvási és esztétikai célokat szolgáltak. Megújult a teljes külső vakolat és a tetőszerkezet, felfrissítésre került a templombelső, utolsó lépésként az elektromos hálózatot cseréltette ki az egyházközség. A ma is használt padsorok 1875-ben készültek. A szobrok, képek a 19. századból és a 20. század elejéről valók. A templomban található egy az oltárkép méreteihez hasonló nagyságú festmény is, amely a faluhoz kötődő Szt. Margit legenda eseményeit ábrázolja. A legenda szerint egy barnagi fiú Szt. Margit közbenjárására gyógyult meg betegségéből. A templom főoltárképe a Szeplőtelen fogantatást ábrázolja. A jobb oldali mellékkápolnában látható Szent Mártonnak képe, amely az amiensi köpenymegosztást ábrázolja. A festményt Károly Gyula keszthelyi festőművész 1967-ben készítette. A templom búcsúja hagyományosan Szent Márton napjához kötődik: a búcsú napja Szent Márton napját követő első vasárnap.