A gótikus stílusú templomot sokan a világ egyik legbájosabb templomának tartják. A zubogyi első plébánia templom a gömöri ispánsági vár szolgálatára rendelt lakosság számára épülhetett, feltételezések szerint a XII.- XIII. században, román stílusban, ez volt az egyetlen kőből épült építmény a faluban.
1299-ben a hatalmaskodás során elpusztult a falu, s ekkor romba dőlt a templom is. Négyzetes hajójához egy kisebb és alacsonyabb szentély csatlakozott, ez volt az oltár és a miséző pap helye.
Az épületet egyszerű környékbeli kőműves mesterek építették kőből, megerősítésére falkötő gerendákat alkalmaztak. A templomot nem vette körül kőfal, a déli oldala elé temetkeztek. Napjainkra ebből a templomból csupán részletek maradtak.
A XV. században került sor a templom szentélyének átépítésére. Elbontották, majd helyére sokszögzáródású, késő gótikus szentélyt építettek, déli falában két mérműves ablakkal. A szentélyt ezt követően külső támpillérekkel erősítették meg. A nyújtott boltozat hatására a falak megrepedtek, ezért szükségessé vált azok megtámasztása. A későbbiekben elbontották a sekrestyét, eltávolították az oltárt, a hajót nyugat felé bővítették, és a nyugati bejárat elé előteret építettek.
A templomot a XVI. században történt török támadások alatt felgyújtották, valamint a Putnok váráért folyó harcokban csaknem teljesen romba dőlt. Beszakadt a szentély boltozata, kidőlt a szentély északi fala, magával rántva egy támpillért és a diadalívet. Teljesen megsemmisült a hajó dél-nyugati része a szélfogóval. Isten eme szent házát az idő vasfoga évszázadokon át tépázta, de a hit és az akarat nem engedte, hogy a templom feledésbe merüljön.
Hosszú ideig romokban hevert az épület, az újjáépítésre csak 1710 körül kerülhetett sor, felhasználva a régi alapokat és a megmaradt falrészeket. Új tetőszerkezetet, hajója sík deszkamennyezetet kapott. A munka befejezését az 1726-os évszámot viselő festett famennyezet jelzi. A famennyezet 73 darab fenyőfa pallóból áll, tagolása szokatlan, az ősibb formát mutatja (a deszkázat párhuzamosan fut a templomhajó hossztengelyével).
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
1299-ben a hatalmaskodás során elpusztult a falu, s ekkor romba dőlt a templom is. Négyzetes hajójához egy kisebb és alacsonyabb szentély csatlakozott, ez volt az oltár és a miséző pap helye.
Az épületet egyszerű környékbeli kőműves mesterek építették kőből, megerősítésére falkötő gerendákat alkalmaztak. A templomot nem vette körül kőfal, a déli oldala elé temetkeztek. Napjainkra ebből a templomból csupán részletek maradtak.
A XV. században került sor a templom szentélyének átépítésére. Elbontották, majd helyére sokszögzáródású, késő gótikus szentélyt építettek, déli falában két mérműves ablakkal. A szentélyt ezt követően külső támpillérekkel erősítették meg. A nyújtott boltozat hatására a falak megrepedtek, ezért szükségessé vált azok megtámasztása. A későbbiekben elbontották a sekrestyét, eltávolították az oltárt, a hajót nyugat felé bővítették, és a nyugati bejárat elé előteret építettek.
A templomot a XVI. században történt török támadások alatt felgyújtották, valamint a Putnok váráért folyó harcokban csaknem teljesen romba dőlt. Beszakadt a szentély boltozata, kidőlt a szentély északi fala, magával rántva egy támpillért és a diadalívet. Teljesen megsemmisült a hajó dél-nyugati része a szélfogóval. Isten eme szent házát az idő vasfoga évszázadokon át tépázta, de a hit és az akarat nem engedte, hogy a templom feledésbe merüljön.
Hosszú ideig romokban hevert az épület, az újjáépítésre csak 1710 körül kerülhetett sor, felhasználva a régi alapokat és a megmaradt falrészeket. Új tetőszerkezetet, hajója sík deszkamennyezetet kapott. A munka befejezését az 1726-os évszámot viselő festett famennyezet jelzi. A famennyezet 73 darab fenyőfa pallóból áll, tagolása szokatlan, az ősibb formát mutatja (a deszkázat párhuzamosan fut a templomhajó hossztengelyével).