Rhédey-kastély

A zsákai Rhédey kastélyt gróf Rhédey Gábor építtette 1858-ban. A kastély bástyaszerű elemekkel díszített formájával hívja fel magára a figyelmet, magán viselve a XIX. század kedvelt építészeti stílusának, a romantikus historicizmusnak a jegyeit.

1885 előtt a zsákai Rhédey kastélyban volt a Rhédey család levéltára.

Gróf Rhédey Gábor 1897. április. 21-én bekövetkezett halála után a család férfi örökös nélkül maradt, így leányági testvére Rhédey Zsófia grófnő, majd lánya Rhédey Erzsébet, férjezett Paksy Józsefné de Battyán birtokolta a kastélyt.

1908-ban gróf Almásy Imre vásárolta meg a kastélyt, de 1916 táján már báró Vay Arnoldné tulajdonában található a kastély. Az első világháború utolsó éveiben a kastély hadikórházként működött, majd pedig 1926-tól 1944-ig báró Vay László a második házasságából származó családjával együtt lakott a kastélyban.

1945-ben államosítják a kastélyt, a főépületet a pártok, a melléképületeket a helyi földművelő szövetkezet használta. 1950-től kezdve iskola működött benne egészen 1984-ig. Védetté 1958-ban nyilvánították.

A kastély jelenleg az egyetlen Rhédey emlékhely Magyarországon. A magyar történelem szempontjából meghatározó Rhédey családnak állít méltó emléket állandó kiállításaival.

Állandó kiállításain megismerhető a Rhédey család története, valamint Rhédey Klaudia grófnő II. Erzsébet Brit királynő ükanyja és a Windsor uralkodóház kapcsolata. Továbbá a családtörténeti emlékszobák és állandó kiállítások bemutatják az Almásy, Vay, Wesselényi és Bethlen főnemesi családok zsákai Rhédey kastélyhoz köthető történelmi személyiségeinek közéletben betöltött szerepüket, kihangsúlyozva a történelem során Magyarországhoz való hűségüket. A kastély képzőművészeti állandó kiállításain pedig a zsákai születésű festőművész, Madarász Gyula alkotásai, és a zsákai ikonfestő tábor üvegikonjai tekinthetők meg.