Hajózástörténeti Múzeum

Farkas Vincze hajóskapitány alapító
1984. július 12-én nyílt meg Zebegényben az első magyar hajózási magánmúzeum, Farkas Vincze hajóskapitány gyűjteményével és saját készítésű tárgyaival. Célja volt, hogy bemutassa, milyen helyeken jártak a magyarok a világ tengerein hajózva, és közben milyen természeti népek kultúrájával ismerkedhettek meg. A távoli tájakról hazahozott emlékek a hajózási relikviákkal és a tengerek élővilágával sokrétű látványt nyújtanak.

Farkas Vincze szükségét érezte a kulturális örökségek megmentésén túl a magyar- és a világhajózás történetének hiteles bemutatását az őskortól napjainkig. A saját kezűleg, nagy precizitással készített hajómodellek, az eredeti hajófelszerelések, navigációs eszközök, szakmai iratanyagok, egyenruhák, lobogók, használati eszközök hűen tükrözik az egykori magyar hajózás nagyságát.
A több évtizedes gyűjtőmunka eredményeként ma már ez az ország legnagyobb hajózási gyűjteménye. A Magyar Állam 1987-ben védetté nyilvánította az akkor kiállított tárgyakat.

Farkas Vincze hajóskapitány a múzeum alapítója 2007-ben hunyt el 88 évesen. A múzeum vezetését és a hajózási emlékek további gyűjtését leánya Farkas Judith folytatja.

Farkas Judith – Bemutatkozás
Születésemtől, 1951-től a hajózás világában éltem, mivel Édesapám Farkas Vincze már akkor is kapitányként szolgált a magyar hajózásnál. Lány létemre a szakma iránti érdeklődésem egyre erősebb lett, de az akkori politikai helyzetben ezen a területen én nem szerezhettem képesítést. Így divattervezőnek tanultam, de valójában a hajózás körüli dolgok érdekeltek, ezért igyekeztem megtanulni sok mindent Édesapámtól, a kollégáitól és könyvekből. A Múzeum megnyitásakor már kellő alapokkal rendelkeztem, de továbbra is képeztem magam.

A múzeum hiteles vezetése érdekében több esetben hajóztam a MAHART engedélyével folyamon és tengeren egyaránt. Ezek közül a Dunán megtett leghosszabb út a „Dorog” vontatóhajó fedélzetén történt 1990-ben Budapest–Reegensburg–Budapest útvonalon. A „Csokonai” m/v óceánjáró kereskedelmi hajónkon pedig 1992-ben három hónapot hajózva szereztem gyakorlati és elméleti tudást a tengeri navigáció, a rádiózás, a gépészet területén és bepillanthattam a tengerész élet izgalmas világába is. Ezt követően többször is kisebb utakat tettem meg, amíg fel nem számolták a magyar hajózást. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2011-ben a történelmi jelentőségű Lajta monitort a sikeres felújítás után elkísérhettem bemutatkozó emlékútjára, Komáromtól Bajáig, majd vissza Budapestig.

Célkitűzéseim közé tartozik a megszerzett tudás továbbadása, a kulturális örökségek megmentése, a jelenlegi gyűjtemény további gyarapítása - megőrzése az utókor számára, és biztosítani a mindenkori bemutatását. Fontosnak tartom a hajózás népszerűsítését a történelmi múltunkon keresztül, a hagyományőrzés ápolásával együtt.

Fő célom, a folyamatosan gyarapodó gyűjteményt a jelenlegi épületnél jóval nagyobb és méltóbb helyre átköltöztetni, valamint gondoskodni a folyamatos fenntarthatóságáról.