Zánka legkiemelkedőbb, védett műemléke a református templom. Zánka felső részére, ahol az egykori halászfalu házai álltak, kevesen vetődnek el, pedig egy olyan műemlék található itt, amely nem csak régisége, hanem építészeti megoldásai miatt is figyelemre méltó.
Az építményt az 1333–35-ös pápai tizedjegyzék említette először, de a régészeti kutatások szerint már a 12. században állt. Zánkát 1548-ban nagy törökdúlás érte, ekkor a faluval együtt a templom is elpusztult. Több mint két évszázadig romos volt az építmény, mígnem 1785-ben a többnyire református németekkel újratelepített falu az evangélikusokkal közösen kérelmezte, hogy újjáépíthessék a templomot, amelyet a püspökség engedélyezett is nekik. A templom így 1786-ra megújult, a két felekezet azt közösen használta.
A templom építéstörténetét az 1984–1985-ös műemléki feltárás során pontosították. A mészkő sziklaszirten álló templom építését a 12. század elejére teszik, ezzel a templom a Balaton-felvidék egyik legkorábbi építésű temploma.
Építészeti elrendezése miatt különleges műemlék. Keleti oldalán álló szentélye ugyanis kívül négyszögletes, belül rotunda, vagyis kör alaprajzú. Ez a szentélytípus keleti eredetű, kisázsiai és egyiptomi keresztény (kopt) templomok épültek ilyen stílusban, hazánkban nagyon ritka. A szentély fölé 1786-ban, a nagy felújítás során építettek tornyot.
A templom eredeti tornya ugyanis az átellenes, nyugati végén volt, és mintegy másfél évszázaddal később emelték, mint a templomot. Ennek a toronynak pedig az volt az érdekessége, hogy a szélessége megegyezett a templomhajó szélességével. Rejtély, hogy kik és miért építették ilyenre, ugyanis ennek párhuzamai német területről ismertek, főleg a Brandenburgi Őrgrófságban volt elterjedt. Valószínűleg azonban ez a jelentős torony-alapterület volt az oka annak, hogy a nagy felújítás során nem ezt az eredeti tornyot állították helyre, hanem a kisebb átmérőjű szentély fölé emeltek egy új, karcsúbb tornyot.
További érdekesség, hogy a templomhoz korábban csatlakozott annak déli részén egy sírfolyosó, azaz boltozott kripta is. Ebben a feltáráskor a sziklába mélyített sírokat, bennük össze-vissza dobált csontokat találtak, vagyis a sírokat kirabolták. Jelenleg ennek már csak alapfalait látjuk. Ez valószínűleg a templomot építtető Atyusz nemzetség temetkezési helye lehetett.
Az 1984–85-ben végzett régészeti és falkutatásokat követően 1993–94-ben egy nagy, átfogó rekonstrukcióra került sor, melynek során a 12–13. századi állapotokat próbálták visszaállítani. Kibontották a déli oldalon lévő, befalazott Árpád-kori bejáratot. Az egykori, nyugati torony két befalazott ikerablakát is kibontották, amelyeket római kori oszlopok tagolnak, ezek jelenleg a templom leglátványosabb elemei.
Honnan kerültek ide római kori oszlopok? Valószínűleg helyből, vagyis a templomdombról, ugyanis a régészeti kutatások szerint a templom egy római villa alapjaira épült. A felújításig a szószéket is másodlagosan felhasznált római-kori oszlopok támasztották alá, amelyek jelenleg a szentély két szélén láthatóak kiállítva. Fenn a karzaton is láthatunk római kori kőfaragványokat.
Évezredek tanúja tehát a zánkai templom, amelyet ajánlunk mindenkinek megtekintésre a strandolásra kevésbé alkalmas, borongós napokon!
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Az építményt az 1333–35-ös pápai tizedjegyzék említette először, de a régészeti kutatások szerint már a 12. században állt. Zánkát 1548-ban nagy törökdúlás érte, ekkor a faluval együtt a templom is elpusztult. Több mint két évszázadig romos volt az építmény, mígnem 1785-ben a többnyire református németekkel újratelepített falu az evangélikusokkal közösen kérelmezte, hogy újjáépíthessék a templomot, amelyet a püspökség engedélyezett is nekik. A templom így 1786-ra megújult, a két felekezet azt közösen használta.
A templom építéstörténetét az 1984–1985-ös műemléki feltárás során pontosították. A mészkő sziklaszirten álló templom építését a 12. század elejére teszik, ezzel a templom a Balaton-felvidék egyik legkorábbi építésű temploma.
Építészeti elrendezése miatt különleges műemlék. Keleti oldalán álló szentélye ugyanis kívül négyszögletes, belül rotunda, vagyis kör alaprajzú. Ez a szentélytípus keleti eredetű, kisázsiai és egyiptomi keresztény (kopt) templomok épültek ilyen stílusban, hazánkban nagyon ritka. A szentély fölé 1786-ban, a nagy felújítás során építettek tornyot.
A templom eredeti tornya ugyanis az átellenes, nyugati végén volt, és mintegy másfél évszázaddal később emelték, mint a templomot. Ennek a toronynak pedig az volt az érdekessége, hogy a szélessége megegyezett a templomhajó szélességével. Rejtély, hogy kik és miért építették ilyenre, ugyanis ennek párhuzamai német területről ismertek, főleg a Brandenburgi Őrgrófságban volt elterjedt. Valószínűleg azonban ez a jelentős torony-alapterület volt az oka annak, hogy a nagy felújítás során nem ezt az eredeti tornyot állították helyre, hanem a kisebb átmérőjű szentély fölé emeltek egy új, karcsúbb tornyot.
További érdekesség, hogy a templomhoz korábban csatlakozott annak déli részén egy sírfolyosó, azaz boltozott kripta is. Ebben a feltáráskor a sziklába mélyített sírokat, bennük össze-vissza dobált csontokat találtak, vagyis a sírokat kirabolták. Jelenleg ennek már csak alapfalait látjuk. Ez valószínűleg a templomot építtető Atyusz nemzetség temetkezési helye lehetett.
Az 1984–85-ben végzett régészeti és falkutatásokat követően 1993–94-ben egy nagy, átfogó rekonstrukcióra került sor, melynek során a 12–13. századi állapotokat próbálták visszaállítani. Kibontották a déli oldalon lévő, befalazott Árpád-kori bejáratot. Az egykori, nyugati torony két befalazott ikerablakát is kibontották, amelyeket római kori oszlopok tagolnak, ezek jelenleg a templom leglátványosabb elemei.
Honnan kerültek ide római kori oszlopok? Valószínűleg helyből, vagyis a templomdombról, ugyanis a régészeti kutatások szerint a templom egy római villa alapjaira épült. A felújításig a szószéket is másodlagosan felhasznált római-kori oszlopok támasztották alá, amelyek jelenleg a szentély két szélén láthatóak kiállítva. Fenn a karzaton is láthatunk római kori kőfaragványokat.
Évezredek tanúja tehát a zánkai templom, amelyet ajánlunk mindenkinek megtekintésre a strandolásra kevésbé alkalmas, borongós napokon!