A falu nevezetessége a központban található templom. Keletelt, egytornyú, háromhajós, egyszerű külsejű barokk templomépület. Bejárata a keresztboltozatos toronyaljból nyílik. Az erőteljes, vaskos tornyot három párkány osztja négy részre.
Nyugati oldalának legerőteljesebb, harmadik szakaszát kis résablak töri át, felül az egyszerű gúlasisak alatt mind a négy oldalán nagyméretű ablak tagolja.
A torony mögött a főhajót nyeregtető fedi, a mellékhajók a főhajó falához félnyeregtetővel csatlakoznak. A mellékhajók nyugati homlokzatát az ívelt vonalú attika egészen a főhajó tetőpárkánya fölé húzza fel. Ezek keleti oldalukon félköríves apszissal záródnak, míg a főhajó leletre erőteljesen kiugró szentélye egyenes végződést kapott. A két mellékapszis az oldalsó falakkal együtt bizonyosan középkori alapokon nyugszik.
Az épület alaprajza a 18. századi átépítésekor nem változott meg, s ma is híven őrzi a 13. századi háromhajós későromán falusi plébániatemplom Zalában egyedülálló és országosan is ritka típusát. A déli oldalhajót három, a szentély déli falát egy ablak tagolja. A főszentélyt két sarkán s középen is egy-egy támpillérrel erősítették meg. Északi oldalához épült a sekrestye, melyet két ormótlan újkori pillér támaszt.
A templombelsőt két pillérpár osztja három hajóra. Mind a főhajót, mind a mellékhajókat élkeresztboltozat fedi, kivéve a főhajó első, nyugati és utolsó, szentély fölé eső dongaboltozatú szakaszát. Mindkét pillérpár négyzet alakú, melyet a heveder- és harántívek lefutó szalagja tagol. A hátsó pillérpár két oldalsó és hátsó oldala tagolatlan. Ez hordozza az orgonakarzatot. A karzat felső szintje három részre osztott, nem összefüggő tér, az átjárást boltíves nyílások biztosítják.
Az orgonát hordozó középső részt előrébb ugró mellvédje is hangsúlyozza, melyen az utolsó renoválás 1992-es évszáma olvasható. A karzat feljárata az épület északnyugati sarkában álló falépcső, melynek nyílását az éppen ezért szabálytalan, kupolaszerű boltozat áttörésével alakították ki.
A külön téregységként interpretálható főszentély egyenes zárófalához komponált nagyméretű barokk oltárretábulum egykor a mainál díszesebb volt. A kitárt szárnyú angyalpártól kísért, fülkeszerűen bemélyedő ajtaján feszülettel, mögötte kagylóval díszített szentségház az oltármenzán nyert elhelyezést.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Nyugati oldalának legerőteljesebb, harmadik szakaszát kis résablak töri át, felül az egyszerű gúlasisak alatt mind a négy oldalán nagyméretű ablak tagolja.
A torony mögött a főhajót nyeregtető fedi, a mellékhajók a főhajó falához félnyeregtetővel csatlakoznak. A mellékhajók nyugati homlokzatát az ívelt vonalú attika egészen a főhajó tetőpárkánya fölé húzza fel. Ezek keleti oldalukon félköríves apszissal záródnak, míg a főhajó leletre erőteljesen kiugró szentélye egyenes végződést kapott. A két mellékapszis az oldalsó falakkal együtt bizonyosan középkori alapokon nyugszik.
Az épület alaprajza a 18. századi átépítésekor nem változott meg, s ma is híven őrzi a 13. századi háromhajós későromán falusi plébániatemplom Zalában egyedülálló és országosan is ritka típusát. A déli oldalhajót három, a szentély déli falát egy ablak tagolja. A főszentélyt két sarkán s középen is egy-egy támpillérrel erősítették meg. Északi oldalához épült a sekrestye, melyet két ormótlan újkori pillér támaszt.
A templombelsőt két pillérpár osztja három hajóra. Mind a főhajót, mind a mellékhajókat élkeresztboltozat fedi, kivéve a főhajó első, nyugati és utolsó, szentély fölé eső dongaboltozatú szakaszát. Mindkét pillérpár négyzet alakú, melyet a heveder- és harántívek lefutó szalagja tagol. A hátsó pillérpár két oldalsó és hátsó oldala tagolatlan. Ez hordozza az orgonakarzatot. A karzat felső szintje három részre osztott, nem összefüggő tér, az átjárást boltíves nyílások biztosítják.
Az orgonát hordozó középső részt előrébb ugró mellvédje is hangsúlyozza, melyen az utolsó renoválás 1992-es évszáma olvasható. A karzat feljárata az épület északnyugati sarkában álló falépcső, melynek nyílását az éppen ezért szabálytalan, kupolaszerű boltozat áttörésével alakították ki.
A külön téregységként interpretálható főszentély egyenes zárófalához komponált nagyméretű barokk oltárretábulum egykor a mainál díszesebb volt. A kitárt szárnyú angyalpártól kísért, fülkeszerűen bemélyedő ajtaján feszülettel, mögötte kagylóval díszített szentségház az oltármenzán nyert elhelyezést.