Zalavég látnivalói
Szent György templom
- Cím
- Zalavég
- Dózsa György u. 2.
- 47.006980 N, 17.026266 E
- Kapcsolat Nincs megadva elérhetőség
A falu nevezetessége a központban található templom. Keletelt, egytornyú, háromhajós, egyszerű külsejű barokk templomépület. Bejárata a keresztboltozatos toronyaljból nyílik. Az erőteljes, vaskos tornyot három párkány osztja négy részre.
Nyugati oldalának legerőteljesebb, harmadik szakaszát kis résablak töri át, felül az egyszerű gúlasisak alatt mind a négy oldalán nagyméretű ablak tagolja.
A torony mögött a főhajót nyeregtető fedi, a mellékhajók a főhajó falához félnyeregtetővel csatlakoznak. A mellékhajók nyugati homlokzatát az ívelt vonalú attika egészen a főhajó tetőpárkánya fölé húzza fel. Ezek keleti oldalukon félköríves apszissal záródnak, míg a főhajó leletre erőteljesen kiugró szentélye egyenes végződést kapott. A két mellékapszis az oldalsó falakkal együtt bizonyosan középkori alapokon nyugszik.
Az épület alaprajza a 18. századi átépítésekor nem változott meg, s ma is híven őrzi a 13. századi háromhajós későromán falusi plébániatemplom Zalában egyedülálló és országosan is ritka típusát. A déli oldalhajót három, a szentély déli falát egy ablak tagolja. A főszentélyt két sarkán s középen is egy-egy támpillérrel erősítették meg. Északi oldalához épült a sekrestye, melyet két ormótlan újkori pillér támaszt.
A templombelsőt két pillérpár osztja három hajóra. Mind a főhajót, mind a mellékhajókat élkeresztboltozat fedi, kivéve a főhajó első, nyugati és utolsó, szentély fölé eső dongaboltozatú szakaszát. Mindkét pillérpár négyzet alakú, melyet a heveder- és harántívek lefutó szalagja tagol. A hátsó pillérpár két oldalsó és hátsó oldala tagolatlan. Ez hordozza az orgonakarzatot. A karzat felső szintje három részre osztott, nem összefüggő tér, az átjárást boltíves nyílások biztosítják.
Az orgonát hordozó középső részt előrébb ugró mellvédje is hangsúlyozza, melyen az utolsó renoválás 1992-es évszáma olvasható. A karzat feljárata az épület északnyugati sarkában álló falépcső, melynek nyílását az éppen ezért szabálytalan, kupolaszerű boltozat áttörésével alakították ki.
A külön téregységként interpretálható főszentély egyenes zárófalához komponált nagyméretű barokk oltárretábulum egykor a mainál díszesebb volt. A kitárt szárnyú angyalpártól kísért, fülkeszerűen bemélyedő ajtaján feszülettel, mögötte kagylóval díszített szentségház az oltármenzán nyert elhelyezést.
Nyugati oldalának legerőteljesebb, harmadik szakaszát kis résablak töri át, felül az egyszerű gúlasisak alatt mind a négy oldalán nagyméretű ablak tagolja.
A torony mögött a főhajót nyeregtető fedi, a mellékhajók a főhajó falához félnyeregtetővel csatlakoznak. A mellékhajók nyugati homlokzatát az ívelt vonalú attika egészen a főhajó tetőpárkánya fölé húzza fel. Ezek keleti oldalukon félköríves apszissal záródnak, míg a főhajó leletre erőteljesen kiugró szentélye egyenes végződést kapott. A két mellékapszis az oldalsó falakkal együtt bizonyosan középkori alapokon nyugszik.
Az épület alaprajza a 18. századi átépítésekor nem változott meg, s ma is híven őrzi a 13. századi háromhajós későromán falusi plébániatemplom Zalában egyedülálló és országosan is ritka típusát. A déli oldalhajót három, a szentély déli falát egy ablak tagolja. A főszentélyt két sarkán s középen is egy-egy támpillérrel erősítették meg. Északi oldalához épült a sekrestye, melyet két ormótlan újkori pillér támaszt.
A templombelsőt két pillérpár osztja három hajóra. Mind a főhajót, mind a mellékhajókat élkeresztboltozat fedi, kivéve a főhajó első, nyugati és utolsó, szentély fölé eső dongaboltozatú szakaszát. Mindkét pillérpár négyzet alakú, melyet a heveder- és harántívek lefutó szalagja tagol. A hátsó pillérpár két oldalsó és hátsó oldala tagolatlan. Ez hordozza az orgonakarzatot. A karzat felső szintje három részre osztott, nem összefüggő tér, az átjárást boltíves nyílások biztosítják.
Az orgonát hordozó középső részt előrébb ugró mellvédje is hangsúlyozza, melyen az utolsó renoválás 1992-es évszáma olvasható. A karzat feljárata az épület északnyugati sarkában álló falépcső, melynek nyílását az éppen ezért szabálytalan, kupolaszerű boltozat áttörésével alakították ki.
A külön téregységként interpretálható főszentély egyenes zárófalához komponált nagyméretű barokk oltárretábulum egykor a mainál díszesebb volt. A kitárt szárnyú angyalpártól kísért, fülkeszerűen bemélyedő ajtaján feszülettel, mögötte kagylóval díszített szentségház az oltármenzán nyert elhelyezést.
További keresési lehetőségek