Haláp tanösvény

A Haláp mostohatestvér a tanúhegyek között, hiányzó bazaltsapkája kissé lehangoló látványt nyújt a többi magaslatról. Nem szavaztak sokan bizalmat neki, amikor túracélpontot kerestek. Ráadásul sokáig tilos volt felsétálni ide, az egykori bánya nem volt biztonságos terület. A bányavállalat azonban néhány éve úgy döntött, megnyitja a helyet a kirándulók előtt, és 2019 tavaszán egy 3 km-es, két nehézségi fokú tanösvényt adtak át a tanúhegyen – vagyis azon a magaslaton, ami a 8 évtizeden át tartó bazaltbányászat során megmaradt belőle.

A Haláp könnyű terep, maga a tanösvény másfél óra alatt és gyerekekkel is bejárható, viszont nagyon változatos és számos geológiai különlegességet tartogat. Az egyik pillanatban még a Tapolcai-medence panorámájában gyönyörködünk, aztán egy erdő mélyén járunk, pár száz méterrel később pedig már egy kietlen, szeles kráter közepén sétálunk.

A Tapolcától néhány km-re található Zalahalápot Nyirád (Devecser) felé hagyjuk el, a temetőn túl „bánya út” feliratú tábla jelzi, hol kell jobbra kanyarodnunk. Szőlők és présházak között, kanyargós úton sétálunk felfelé a bányához. A Haláp egy fokkal vadregényesebb, mint a többi, népszerű szőlőhegy.

Már a római korban is bányászták itt a köveket, de a modern kori bányaipari tevékenység 1910-től 1990-ig tartott. Ez idő alatt több 10 millió tonna vájtak ki a hegyből, a hegytető helyén pedig egy 7-8 hektáros, sziklafallal körbevett kráter alakult ki. És hogy hová tűnt ez az óriási mennyiségű bazalt? Közép-Európa egyik legkeményebb bazaltját termelték itt ki, és többek között vasút- és útépítésekhez szállították: halápi bazaltot használtak a Ferihegyi repülőtér kifutójához és a régi M7-es autópálya építéséhez is. A bányát végül a faragott útburkolati kövek iránti kereslet csökkenése és a természetvédelem előtérbe kerülése miatt zárták be.