Szent Antal kápolna

1799. június 13-án kelt az az alapító levél, mely a mai kápolna oldalának szőlőterületén egy kápolna építését elhatározta. “Szala-Béri Helybéli belső és vidéki birtokosok mind közönségesen adjuk tudtára mindenkinek, akiknek illik, hogy mi Szala- Béri Hegyünkben a Hegység költségeivel építtetünk egy Kápolnát Toronnyal együtt Páduai Szent Antal tisztességéire, melly Kápolnának Conservatióját jövendőbéli időkre is magunkra válolván, ezután is a Hegységünk jövedelmeit ezen kápolnának építtetésére és minden pusztulástul való mentségére fordítván, magunkat és utánunk következendő hegybéli birtokosokat kötelezzük.”

Az alapítólevél záradékából kiderül, hogy Zalabér község területén hegyközség működött. Ez képviselte a szőlőhegy birtokosainak, bérlőinek érdekeit, közös védelmét a külső hatóságokkal szemben. A mai kápolna helyén eredetileg Szent Mátyás apostol tiszteletére szentelt kis kápolna állt, ami feltehetően egy fülkében álló szobor lehetett. Szent Mátyás apostol a középkorban a szőlők védőszentje volt.

Misét a kápolna patrónusának napján – Páduai Szent Antal ünnepén – tartottak úgy, hogy a hivők a zalabéri templomból felzarándokoltak a szőlőhegyre a plébános vezetésével. A kápolna harangját 1917-ben elvitték, hogy anyagából fegyvereket készítsenek, melyet aztán 1925-ben Halász Károly templomatya és felesége adományából pótoltak. Az 1950-es évek politikájának következtében az egyház már nem tudta karbantartani az épületet.

A rendszerváltozás után magánkezdeményezésre újra felidézték a hajdani hegyi búcsúk emlékét. Igazi változást a 2008-as év hozott, amikor magánalapítvány támogatásával és közös összefogással a kápolna kívül-belül megújult. A patrónusának napján, a Szent Antal napi búcsúkor, minden évben újra felcsendül Isten szent igéje az ősi falak között. Ezen a jeles napon a kápolna is nyitva áll, ekkor tömegével zarándokolnak ide a hajdani szőlőtulajdonosok leszármazottai: Zalabérből, Batykról, Pakodról, Dötkről és Zalavégről és távolabbi településekről.