Szeplőtelen Fogantatás templom

Az eredetileg szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomot már 1121-ben említik, s 1550-ben még fennáll. Nagy a valószínűsége annak, hogy a törökök felégették. Ugyanis fából készült, fazsindelyes tetővel és toronnyal melynek 3 harangja volt, belül meszelt fallal, egy oltárral. Ezt a templomot az új telepesek 1746-ban renoválták.

A jelenlegi templom a régi helyén épült barokk stílusban. Az előkészítő munkák 1824-ben kezdődtek, alapkövét 1825. március 14.-én rakták le. 208 ember ásta ki a templom alapjait. 349 ember fát vágott és mindent saját kezűleg készítettek elő.

Az építkezést 1825. április 5-én kezdték el. Nem volt ugyan még befejezve, de az első misét már november 1-én megtartották, innen ered a jelenlegi búcsúünneplés. A téglákat a faluban a temető mögött égették, – 22 000 db-ot, Aszófő 134 000 db, Németbarnag 859 db, téglát és 18 500 párkánytéglát adott, Magyarbarnag 4750 db, Örvényes 2809 db , Nagyvázsony 1150 db téglát adott – az építést a falu lakói végezték. Ebben az időben még több mint 400-an lakták, s a kisgyerekeket kivéve szinte mindenki dolgozott a templom építésén.

A követ a községi robotosok fejtették (336 köböl), 2064 kocsi homokot használtak. A faanyagot a pulai nagyerdőből hozták 864 kocsival. Az építkezéshez 2 555 mérő meszet használtak fel. A 40 q vasalási anyagot a falu adta.

1826. május 21-én a torony bearanyozott keresztje és réz-golyója lett feltéve. A kőművesek 1826. július 15-én végeztek, 2521 napszám ment rá. A mai is látható oltárképet – Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása – Zichy-Ferraris Ferdinánd kegyuraság felesége gróf Széchenyi Zsófia festette Bécsben, – 1826. június 10-én Ernhöffer János és Leitold András hozta meg – így a templom védőszentje ez újabbra változott, a búcsúünneplése azonban Mindenszentek maradt.

A templomot 1826. augusztus 15.-én szentelte fel Padányi Biró Márton veszprémi püspök. Az orgonát 1833-ban készítette Fischer János keszthelyi orgonaépítő. A templombelső hossza 30 m, a szentély, a hajó a sekrestye 325 m2. A padok 1827-ben készültek tölgyfából.

1854 szeptember 9-én a plébánia, a mesterlak, a templomtorony a községház kivételével az egész falu porrá égett. A tűzvész nyomai a kórus, a torony, a padlástér gerenda lépcsőin ma is láthatóak. A tűzvész után báró Todesco, vázsonyi földesúr hozzájárulásával készült el a jelenlegi tető.