Tájház

A 2006-ban megnyitott tájházat jómódú paraszti család a XIX. század végén épült házából alakították ki.

A hagyományos háromosztatú parasztház követi a XX. század elejére jellemző általános elrendezést és a helyi sajátosságokat is. A ház bejárata a pitvarba (konyha) nyílik, érdekesség a szép bolthajtás és a napjainkig megmaradt szabadkémény. A konyha eszközökön, kiegészítőkön (tejköpülő, káposztadézsa, stb.) kívül itt helyezték el a szőlőművelésre utaló eszközöket (pl. szőlőprés, lopó, puttony) és a kézi malmot is.

A pitvarból nyílik az utcafront irányába a tisztaszoba vagy ahogy településünkön mondták, az elsőház. Ennek érdekessége, hogy magán viseli a katolikus Vitány és a református Vily berendezései jellegzetességeit.

A magasan elvetett ágy felett a katolikus berendezésre utaló „szent sarok” került kialakításra. A református házakban ezt családi, esküvői, katona képekkel vagy az uralkodó párt ábrázoló olcsó másolatokkal pótolták. Az általánosan előforduló berendezési tárgyakon túl (komód, karosláda, asztal, lisztesláda, stb.) kiemelt helyet foglalnak a szövés-fonással és a fa feldolgozásával kapcsolatos eszközök. Ennek oka, hogy a szántóföldek rossz minősége miatt megélhetésük biztosítására a nők elsősorban szövéssel, a férfiak erdőgazdálkodással, ács-, asztalosmunkákkal foglalkoztak.

Az 1980-as években az asszonyok még évi rendszerességgel használták a szövés kellékeit. A Tájházban a munkára kész eszközöket minden vállalkozó szellemű érdeklődő kipróbálhatja.

A pitvartól nyílik a harmadik helyiség a lakószoba vagy helyi szóhasználatban a hátsóház. Ennek berendezése az 1950-60-as évek hangulatát idézi. Ez a szoba az egzotikumot kedvelő turisták számára készült, „kulcsos ház”–ként üzemel. Az itt szállást foglaló vendégek komfortérzetét fokozza a pitvarban „koridegenként” elhelyezett gáztűzhely, hűtőszekrény és a lakóházhoz kívülről simuló modern fürdőszoba, mosdó.

Vilyvitány önkormányzata 2001-ben vásárolta meg a ma már tájházként működtetett lakóházat. A munkanélküliség által sújtott elöregedő településen olyan idegenforgalmi látványosságot akartak megteremteni, amely növeli az idelátogató érdeklődőket a település iránt. A vásárlás után az egész épületet felújították, megőrizve az eredeti szerkezetet. A kiállított tárgyak mindegyikét a falu gyűjtötte össze és adományként került az épületbe.