Premontrei Kolostorromok

Gyulafirátót 1984-ig önálló település volt, ma Veszprém városrésze. A városrész szívében helyezkedik el a francia származású premontrei szerzetesek számára alapított kolostor és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom romja, amelyet a XIII. század első felében építették román stílusban. Alapítója a Rátold nemzetség tagja, Mátyás esztergomi érsek volt, aki a tatárok elleni harcban, a muhi csatában a király védelmében esett el 1241-ben.

TÖRTÉNET
Rátold nembeli Mátyás IV. Béla királlyal együtt nevelkedett, tanulótársa, majd kancellárja volt Béla hercegnek még a megkoronázása előtt. 1240-ben Mátyás esztergomi érsek lett. A gyulafirátóti monostort valószínűleg 1239 – 1240-ben alapította, ám az építkezés már az érsek halála (1241) után fejeződött be. (A Rátold család még feltáratlan, de feltételezhetően erődített középkori lakóhelye, valószínűleg a településrész északi felén, a Kálvária-dombon helyezkedhetett el.)
A Szent Norbert által a franciaországi Prémontré-ben, 1120-ban létrehozott kanonokrend – a fehér barátok, ahogy Magyarországon nevezték őket – a ciszterci szerzetesrenddel együtt királyi ösztönzésre települt meg Magyarországon az Árpád-korban. A premontrei rendnek ebben az időszakban közel 40 monostora épült fel. A rend tagjai nem szerzetesek voltak, hanem lelkipásztori és hiteleshelyi (mai fogalommal közjegyzői) tevékenységeket láttak el.

A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom és monostor azonos építési korszakban készült, román és kora gótikus stílusban. A latin-kereszt alaprajzú templom egyenes záródású főszentéllyel és mellékszentélyekkel rendelkezett. Kialakítása: háromhajós, egy kereszthajós, nyugati végén bejárati előcsarnokkal. A templom alaprajza és formája, a ciszterci rend templomépítési hagyományához áll közel; mára csak a kereszthajó déli falának vannak álló maradványai. A templomhoz a déli oldalon csatlakozik a téglalap alaprajzú, emeletes monostor épület. A bordás keresztboltozott épületben déli irányban csatlakozott a sekrestye, a káptalanterem, egy folyosó, valamint az ebédlő. A felső szinten helyezkedett el a hálóterem, amelyből közvetlenül is át lehetett menni a templom épületébe. A monostor épületének külső falai még állnak, mivel ezt a település lakói a XX. század közepéig használták mezőgazdasági rendeltetésű épületként. (Az épület belsejét az új funkciónak megfelelően alakítgatták át, de így maradhatott fenn eredeti helyén a nyílászárók egy része is.)

A templom és a monostor a török időkig működött, majd a vidék elnéptelenedése után a XVII. századtól folyamatosan pusztult. Tudományos kutatására, feltárására, majd konzerválására és részleges helyreállítására 1964 – 65-ben került sor. A munkálatokat az Országos Műemléki Felügyelőség végezte.