A város közelében található várrom valaha a Vértes egyik büszkesége volt. A Tatai-medence több települése tartozott a várhoz valaha: a vár pusztulása után egy részük a gesztesi, aztán a tatai vár tartozéka lett. Az erősséget 1226-ban említi először oklevél, Vitán néven. Az elnevezés alapjául szolgáló személynév szláv eredetű lehet. Bél Mátyás leírása szerint Vitam várának fekvésére a szűk alépítmények a jellemzőek, szélesen nyíló kilátás; megszállják, de el is hagyják a törökök.
A várat Csákok építtették az Északi-Vértesben, 377 méter magasságban, egy keskeny hegygerincen. A Vértes erősségeihez tartozott, akárcsak Csókakő, Oroszlánkő, Várgesztes, Gerencsérvár, Szentgyörgyvár, Tarján. Vitányvár 1320 táján kerülhetett királyi kézre. 1417-ben Silstrang a várkapitány, 1438-tól a Rozgonyi család birtoka. 1450-ben Kálnay Péter lesz a várnagy.
A vár fénykorában 35 falu tartozott hozzá és ellenőrizte a tata-bicskei utat. 1453-ban Szaár, (Szár), Tarna, Galya (Galla), Tarján, Gadóc, Szacska, Somló is Vitányé volt. A rablók ellen is sikerrel harcoltak katonái, például 1417-ben Vitány és Gesztes várnagya. A török 1541-ben foglalja el.
Vitány Nagy Lajos uralkodásától a győri ispánság tartozéka Gesztessel együtt. 1410-ben Zsigmond zálogosította el Hohenzollern Frigyesnek, Albert pedig 1439-ben Rozgonyi Istvánnak. I. Ulászló Rozgonyi Jánosnak adta birtokba, majd a család kihalása után II. Ulászló 1493-ban Egervári László horvát bánnak adta, 1532 után Héderváry birtok lett.
Később többször cserélt gazdát a magyarok és törökök közötti harcokban. A tizenötéves háború után végleg magyar lett Pálffy Miklós jóvoltából, Tata után egy évvel, a császáriak 1598-ban mégis felrobbantották. Szépségében ma is vetekszik gesztesi rokonával, ám utóbbi jobban szolgálta a védelmi célokat. Alakja szabálytalan ötszög, melynek belső udvarát két négyszögletes torony fogta közre. Két emeletén 9 helyiséget alakítottak ki. Az emeleteket 18 méter magasan oromzatos párkány koronázta. A várnak sem előudvara, sem kútja nem volt.
Bár nehezen közelíthető meg, szép kirándulóhely, ritka nevezetesség.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A várat Csákok építtették az Északi-Vértesben, 377 méter magasságban, egy keskeny hegygerincen. A Vértes erősségeihez tartozott, akárcsak Csókakő, Oroszlánkő, Várgesztes, Gerencsérvár, Szentgyörgyvár, Tarján. Vitányvár 1320 táján kerülhetett királyi kézre. 1417-ben Silstrang a várkapitány, 1438-tól a Rozgonyi család birtoka. 1450-ben Kálnay Péter lesz a várnagy.
A vár fénykorában 35 falu tartozott hozzá és ellenőrizte a tata-bicskei utat. 1453-ban Szaár, (Szár), Tarna, Galya (Galla), Tarján, Gadóc, Szacska, Somló is Vitányé volt. A rablók ellen is sikerrel harcoltak katonái, például 1417-ben Vitány és Gesztes várnagya. A török 1541-ben foglalja el.
Vitány Nagy Lajos uralkodásától a győri ispánság tartozéka Gesztessel együtt. 1410-ben Zsigmond zálogosította el Hohenzollern Frigyesnek, Albert pedig 1439-ben Rozgonyi Istvánnak. I. Ulászló Rozgonyi Jánosnak adta birtokba, majd a család kihalása után II. Ulászló 1493-ban Egervári László horvát bánnak adta, 1532 után Héderváry birtok lett.
Később többször cserélt gazdát a magyarok és törökök közötti harcokban. A tizenötéves háború után végleg magyar lett Pálffy Miklós jóvoltából, Tata után egy évvel, a császáriak 1598-ban mégis felrobbantották. Szépségében ma is vetekszik gesztesi rokonával, ám utóbbi jobban szolgálta a védelmi célokat. Alakja szabálytalan ötszög, melynek belső udvarát két négyszögletes torony fogta közre. Két emeletén 9 helyiséget alakítottak ki. Az emeleteket 18 méter magasan oromzatos párkány koronázta. A várnak sem előudvara, sem kútja nem volt.
Bár nehezen közelíthető meg, szép kirándulóhely, ritka nevezetesség.