Öreg tölgy

Vérteskethelyen, – a 600 lakosú kistelepülés „VÁRHELY PARK”-jában található a kocsányos tölgyfa. Ültetésének évét nem ismerjük – a fa kora mintegy 230-250 évre tehető, – a becslést a soproni Erdészeti Egyetem professzorának, dr. Kárpáti Lászlónak köszönhetjük.

A fa korából következhetően tanúja lehetett a község több, fontos s kevésbé fontos eseményének, s hallhatott szerelmekről, örömökről, dicsőségekről, háborúkról és békékről, szegénységről, gazdagságról, a nagyvilág dolgairól, s a kisközösségek életéről egyaránt.

A legenda szerint tanúja volt Milfajt Ferkó bakonyi betyár elfogásának:
Részlet a Wikipédiából – „A szolgagyőrpusztai Hunkár kastélyt 1836. december 8-án rabolták ki. A vérteskethelyi erdőben osztoztak meg a zsákmányon, majd Papp Andor javaslatára a majki csárdába mentek. Papp haragudott a derék csárdásra, mert korábban feladta a pandúroknak. Ki is rabolták a fogadót, majd mulatozni kezdtek. Itt aztán csúnya malőr történt. Kiss Jancsi, Milfajt Ferkó nemrég szerzett új puskájával úgy kupán vágta az egyik vendéget, hogy a puska tusa letört. Lett nagy veszekedés, Kiss Jancsi a töltött fegyvert földhöz vágta mérgében. A puska elsült és Milfajt lábát térd felett keresztül lőtte. A sebesült betyárt előbb a kethelyi erdőbe vitték, majd a kethelyi törvénybírónál helyezték el, aki a betyárok szemében „jó ember” volt. Milfajt még sem érezte magát biztonságban, de hiába üzent a sógorának, Nagy Ádámnak, az nem tudott segíteni. Milfajt átadott neki kétszáz forintot és 11 aranyat: “Ha meghalnék, gyermekeimnek méltasson valamit.” December 13-án aztán a pandúrok elfogták. Előbb Kisbérre vitték, majd Bakonyszombathelyen átadták a Veszprém megyei hatóságoknak. A megyei statáriális bíróság 1836. december 24-én Milfajt Ferkót kötél általi halálra ítélte, és még aznap fel is akasztották.

A fa egy tó partján van, idősebbjeink 6 db fára emlékeznek, valószínűleg tölgy-kőris-szil ligeterdő maradványa a két tölgyfa, amelyek a park alapját képezik.

A parkot a falu lakossága a Vérteskethelyért Közalapítvány Kuratóriumának a vezetésével, együttműködve a helyi önkormányzattal 2005-ben hozta létre. Hársfasor, kőrisek, szilfák, cserjék, erdei berkenye, vörös tölgy, fekete diófák, fenyők, vadgesztenyefák teszik üdítővé a kirándulást, tűzrakó hely, asztalok és padok komfortossá a bográcsozást. A fák, cserjék ültetésekor a falu lakói közül a természetkedvelők védnökséget vállaltak, egy-egy növényért, azóta is gondosan ápolják a parkot. Egyik összetartó erő amely mindig témát és okot ad a találkozásra.(56 család védnök ).

Ma sok-sok rendezvénynek, találkozásnak, horgászatnak, gyermeki kacajnak, néptáncos és mazsorett műsornak lehet tanúja és látója a tölgy – de nem csak hasonló korú testvérével, hanem a parkban elültetett több „utódjával”, gyermekével együtt. A fiatal csemetéket az öreg tölgy makkterméséből neveltük, s ültettük ki 2008-ban.

Látva az öreg tölgyet és csemetéit alapítványunk mottójaként Széchenyi István aforizmáját választottuk – bízva abban, hogy déd- és ükunokáink is élvezik majd a környezetet, s pihenhetnek magyar földön az öreg fák árnyékában, emlékezve Ránk – az ültetőkre. „ A kisded makkbul, ha nem romlott, idővel termő tölgyfa lesz, csak senki el ne gázolja.”