Pogánykő

A népvándorlás vihara Vereb őslakóit elűzte, de nem maradt sokáig lakatlan a vidék. A verebi-lovasberényi út javításakor, 1853. május 9-én honfoglalás kori sírt tártak fel. Egy első generációs honfoglaló vitéz volt eltemetve lovával.

A sírból zabla, kengyelvasak, ezüstszegek és boglárok kerültek elő, melyek a lószerszámot díszítették. Az emberi csontok között ezüstgyűrűt és bronz ékszereket, hat nyílvasat és tizenkét ezüst érmét találtak. Az érmék mindegyikét 875 és 924 között verették, amiből megállapítható volt, hogy a lovag halála a X. század közepére tehető. A lelet nevezetes, mert a vitéznek trepanált koponyája volt, mellette ott feküdt egy ezüstlemez, amit a seb nagysága miatt állandóan viselnie kellett.

A verebi lovas vitéz sírja az első olyan honfoglaláskori lelet, amelynek helyét megjelölték, előkerülését kőbe vésett felirattal örökítették meg, és az országban a második, amelynek leletei múzeumba kerültek. Az értékes lelet megmentése, szakszerű feltárása a község földbirtokos urának, Verebi Végh Jánosnak és barátjának, Érdy Jánosnak az MTA tagjának köszönhető.

A honfoglalás millecentenáriumára felújítatták a Pogánykövet, 2010-ben Emlékkaput avattak. A sír leletmásolatai a Közösségi Ház kiállító termében tekinthetők meg. A pázmándi út melletti dűlőben került elő a tatárjárás idején elrejtett "verebi kincs", 1719 db XIII. századi friesachi ezüstdénár.