Molla Szadik sirja

Az útleírások Velence egyik nevezetességeként említik Molla Szadik sírját, melyet felújítottak és 2011. szeptember 1-én, az Üzbég Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából avattak fel, mégis csak kevesen tudják, hogy ki is volt a az élete jó részét Magyarországon, Velencén töltő neves ember.

Az Üzbegisztán csatagáj törökségéhez tartozó iszlám hitű Molla Szadik – eredeti nevén Iszhak Szadik – az Aral-tó partján született 1836-ban. A Molla előnév mutatta, hogy írást és olvasást ismerő, a Koránt magasabb szinten tanulmányozó mohamedán szerzetesjelölt volt. Magyarországon több néven is ismert volt: Molla Szadik, Csatagáj Izsák, Kongráti Izsák, Iszhak molla, Molla Tatár, Molla Izsák.

Vámbéry Ármin neves keletkutató, őstörténész és nyelvtudós hozta magával Khívából Magyarországra. Mekkába akart Vámbéryvel eljutni, ami aztán nem adatott meg számára és hazájába sem tért már vissza. Budapesten az MTA Könyvtára keleti kéziratok osztályának altisztje lett, emellett többeket is tanított a tatár, üzbég s más nyelvekre. Ő volt Vámbéry Armin jobbkeze, egyúttal nyelvmestere és „élő szótára” is, hisz egész Európában ő volt az egyetlen, aki anyanyelvi szinten ismerte a türk nyelveket, így az üzbég mellett saját anyanyelvét, a csatagájt is, ami a közép-ázsiai törökség közös irodalmi nyelve is volt.

Iróként és fordítóként is ismert. Meséket és mondákat fordított magyarra és tett közzé több közép-ázsiai nyelvből Csatagáj (Csatagai) Izsák néven. Legnagyobb munkája Arany János: Rege a csodaszarvasról c. költeményének csatagáj török nyelvre fordítása, ami azonban soha nem jelent meg nyomtatásban (MTA Kézirattár). Számos csatagáj-török, üzbég, tatár irodalmi mű, tanulmány kiadásának volt nyelvi közreműködője, segítője.

Amikor Vámbéry Armin elment Magyarországról, a velencei Hauszmann családnál helyezte el munkatársát és barátját, Molla Szadikot. Később Szadik Izsák egy velencei asszonnyal élt együtt, jól beszélt magyarul, a velencei emberek szerették, tisztelték. Bár iszlám hitét soha nem hagyta el, mégis jó barátságot ápolt a helyi tudós tiszteletes lelkésszel, Decsi Jánossal, aki 51 évig volt Velence református prédikátora.

Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett a szívével. 1892-ben hunyt el, s mohamedán szertartással és katonai tiszteletadással temették el a velencei református temetőben.A velencei síremléket a Velencei Református Egyház közösség, a Lakiteleki Népfőiskola és az egyik parlamenten kívüli párt közösen újíttatta fel.