Szent Kereszt templom romjai

Az Árpád-kori Vászoly királyi birtokként került a XII — XIII. században részben az Átyusz-nemzetség, s tőle a tihanyi apátság, majd a veszprémi káptalan, a bakonybéli apátság és az esztergomi káptalan tulajdonába. Világi részbirtokosa volt a Lőrinte nembeli Essegvári család. A középkori falut a törökök többször felégették, de mindig újratelepült.

Vászoly Szent Kereszt tiszteletére emelt plébániatemplomáról 1395-ből és 1433-ből tudunk, papját azonban már 1333—34-ben összeírták a pápai tizedszedők. Péter Vászolyi plébánosról 1370 és 1373 közötti időből, Gálról pedig 1395 és 1423 közöttről ismerünk adatokat. 1433-ban a templomot a béli apátság sajátjának vallotta, tehát ő volt a kegyura 1550-ben a balatonfői alesperesség székhelye volt. A falu melletti pusztaszentegyházi dűlőben van a középkori templom helye, 1962-ben részben feltárták.

Vászoly falutól délkeletre a temető után, Pécsely felé – ahol “Emlékkereszt” feliratú tábla jelzi a romok helyét, a dombon félig feltárt Árpád-kori templom maradványa látható. Az emlékkereszttől közvetlenül a balra lévő területen, bokrokkal és fákkal benőtt helyen alig kivehető falmaradványok “láthatók”: egyenes záródású szentély alacsony falai oltár csonkjával. Vászoly Szent Kereszt tiszteletére emelt plébániatemplomának első említése 1333-ból ismert, 1550-ben a balatonfői esperesség székhelye volt, ezt követően pusztult el.