Keresztelő Szent János templom

A lipárti Keresztelő Szent János templom a település legrégebbi műemlék-épülete. A falu1243-ban a Ják nemzetség birtoka, és feltételezhetően ők építették a templomot az Árpád-kor végén, vagy az Anjou-kor elején. A templom plébánosát 1329-ben említik meg először, magát a templomot pedig 1333-ban.

Fennmaradt egy legenda a templom építéséről, miszerint Lipárt, Szécsény és Bárdos faluk közösen szeretettek volna templomot építeni a Gyöngyös bal partjára, ahonnan az építési anyagot az angyalok három éjjel is a templom mai helyére hordták. A templomépítők két nap visszahordták az építőanyagot, de a harmadik nap után Isten akarataként, a mai helyén építették fel a templomot. A legenda igazság-tartalmára, a múlt században derült fény, amikor a Gyöngyös bal partján egy római kori, 3.- 4. században virágzó villagazdaság nyomaira bukkantak. Ezt használták „kőbányának” a templomépítők.

1383-ban, a Ják nemzetségből származó Nitzky Ferenc alapítványi adományként „örök időkre” a vasvári káptalannak adományozta a lipárti birtokrésszel együtt a Keresztelő Szent János „kőtemplomot”. 1587-ben a templomnak még volt oltárigazgatója, aki gondozta a templom szárnyas-oltárát. Lipárt falu a Vasvári-Szombathelyi káptalan birtokaként szigetként maradt meg katolikusként a reformáció térhódítása idején a térségben.

1674-ben, a Tormássy-féle vizitációkor a templomnak nem volt ablaka, valószínű, hogy a töröktől való félelem miatt azokat befalazták, a tornya, pedig romos állapotban volt. A templom hajója kazettás mennyezetű volt, a szentély és a sekrestye pedig boltozatos. A templomhoz plébánia is tartozott, a lipárti plébános 5 templomot látott el a környező falvakban, az evangélikusoktól visszavett szécsenyit, a kenézit, a kajdit, a szenlőrincit és a szentkeresztit. 1698-ban Kazó István vizitációja említi meg először a templom Szűz Mária szárnyas oltárát, aminek a Mária szobra ma is áll a templomban.

1753-54 között, Jákfalvai Horváth István, a szombathelyi Székeskáptalan apátkanonokja Fülöp Kőműves János szombathelyi kőművessel barokk stílusban átépítette a templomot „részint a maga bőkezűségéből, részint a templom pénzéből”. Az átépítés után, 1759-ben báró Pfütschner Friedrich József, győri segédpüspök szentelte fel a templomot. Ekkor került a templom birtokába egy 1755-ös bécsi ezüstkehely, egy 1757-es aranyozott Monstancia, és egy 1732-ben nyomtatott, Káldi György által fordított Szent Biblia.

1835-ben, Beczely Ignác, a Szombathelyi Székeskáptalan urasági tisztje, renováltatta a templom körül a cintermet, 1837-ben pedig Horváth József szécsenyi plébános megerősítette a templom boltozatát. 1858-ban már ismét javítani kellett a templom boltozatát, 1860-ban a szombathelyi Brenner János a templom tornyát renoválta. 1879-ben a szombathelyi Kefl Károly elkészítette a templom padjait, Sukker János harangöntő pedig új, 304 kg-os harangot öntött a templom részére. 1889-ben a szombathelyi Heckenast János neoreneszánsz stílusban átalakította az oltárt és a szószéket. 1894-ben a Szombathelyi Székeskáptalan kölcsönt vett fel a templom felújítására. A négy éves felújítási munkák során megjavították a tetőszerkezetet, fazsindellyel újrazsindelyezték a templomot, bádoggal fedték be a toronykúpot, a kőművesek kívül-belül kijavították a templomot, két új ajtó készült a templomra, belülről újrafestették a templomot, az orgonát felújították és megnagyobbították. Heckenast János 6 új gyertyatartót is készített az oltárra. 1898-ban örökmécses került a szentélybe, cementlapokkal burkolták be a padozatot és vettek a toronyba két új harangot, egy 352 kg-osat, és egy 84 kg-osat. Ezeket az I. világháború alatt hadi célokra elvittek. 1904-ben a templom részére Varga Géza gyóntatószéket és missziós keresztet készített. 1922-ben, Szabó Lőrinc szécsenyi plébános a soproni Seltenhofer Frigyes fiai harangöntő céggel új nagyharangot öntetett a templomnak.

1926-ban a szombathelyi Kopfensteiner testvérek elbontották az életveszélyessé vált barokk boltozatot, és helyette vasbeton boltozatot öntöttek. A falakat kívülről támpillérekkel erősítették meg a lebontott mennyezet tégláiból. 1935-ban Kiss József szécsenyi plébános a szombathelyi Steffek Albinnal neobarokk stílusban kifestette a templomot. Az ötszögletű szentély mennyezetére, a barokk ovális ablak fölé az Atyaisten került, tőle kétoldalt Szent István és Szent László, köztük Szűz Mária Patrona Hungariae-ként, a szentély oldalfalakra Szent Erzsébet Rózsacsoda legendája és Szent Imre Szűzanya-látomása. A templomhajó boltozatára a Szent családot, a Krisztus az Olajfák hegyén jelenetet, Nagy Konstantin látomását, a Hit, Remény és Szeretet allegorikus női figuráit, valamint a kórus fölé Szent Cecíliát festette Steffek Albin. A hajó két oldalára a juhászbojtár, Szent Paszkál oltáriszentség-jelenése és a Jézus Szent Szívének hódoló Avilai Szent Teréz került. Miután Mikes János püspök felszentelte az újrafestett templomot, Steffek Albin még a pillérekre 12 apostoli keresztet készített.

1963-ban elbontották a templomot körülvevő középkori cinteremfalat. 1965-ben Nagy János egyházközségi elnök és felesége, Fekete Mária 14 stációképet ajándékozott a templomnak. 1978-ban dr. Tóth Jenő szécsenyi plébános Gombos Lajossal egy új 120 kg-os lélekharangot öntetett a templom számára.

1997-2000 között dr. Tóth Jenő plébános és Varga Dezső polgármester irányításával a szombathelyi Pusker Ferenc teljes külső felújítást végzett a templomon. Új tetőszerkezetet és betonkoszorút kapott a templom, a külső lábazat mellett pedig kavicságyat, és alagcsövezést. Ekkor került elő a déli oldalon egy gótikus ablaktöredék, egy feliratos római kőtöredék és a gótikus szárnyas-oltár egyik alakjának töredéke.