Református templom

A templom 1333-ban már állt központi helyen, az utca hossztengelyében, a mai református templom helyén. Építésének ideje a 13. század vége, a 14. század eleje lehetett.

Gótikus stílusban épült, hajóból és szentélyből álló torony nélküli kőtemplom, amelynek boltíves mennyezetét és falait freskók ékesítették. A boltozat bordázatát összefogó pajzs alakú zárókövét faragott, zászlót tartó bárány ábrázolás díszítette. Ez a templom méretét és stílusát tekintve a ma is működő márokpapi templomhoz volt hasonló. Kegyúri templom lehetett, építtetője valószínűleg az akkor itt már birtokos Lónyay család volt, akik a kezdetektől fogva hűséges támogatói voltak a református egyháznak. Családtagjai a kápolna alatti sírboltban nyugszanak. A 16. században a reformáció hatására a település lakossága Lónyay György birtokossal együtt reformátussá lett.

1827-ben építettek a templom nyugati végéhez egy magas tornyot, amelyet a 1828-ban egy nagy szélvihar ledöntött. 1833-ra sikerült csak helyreállítani. A toronnyal kibővített kis gótikus templomot ilyen formában 1937-ig használta a naményi református gyülekezet. Ekkor a középkori templomot lebontották. Helyére Balázs Horváth István budapesti építész tervei alapján építették fel a mai 400 ülőhelyes, későbarokk stílusú építményt.

A régi templomból az újba beépítették a szentély kőbordáit összefogó zászlós bárányt és a Lónyay Zsuzsánna emlékére készített epitáfiumot 1629-ből.