Tájház

A közel 800 éves, és a törökök kivonulása után elnéptelenedett Varsádot 1713-1786 között mezőgazdasággal foglalkozó hesseni evangélikus németek népesítették be.

A három szobából, konyhából, füstölőből, kamrából és padlásfeljáróból álló, 1884-ben épült tájházunk vertfalu, részben még fellelhető díszes homlokzata felett kontyolt tető ékesíti.

Az utcafront felőli és a hátsó szobát sváb bútorokkal, míg a középső helyiséget székely és felvidéki berendezési és használati tárgyakkal rendezték be. A konyha is a svábság életét mutatja be. A lakóépülettel szemben található az egykori kovácsműhely épülete, amelyben a mindennapi életben használt szerszámok és használati tárgyak kaptak helyet.

A lakóépület folytatásaként található a fészer, benne egy jó állapotú szekér, valamint a mezőgazdaságban használatos eszközök sorakoznak. Ennek fala vályogból épült, de a közvetlenül mellette található istállóé már Varsádon készült téglából. Az istállóban a jászolon kívül lószerszámok is láthatók. Az udvaron un. hidas disznóólak állnak.

Az épületet, ezt a jó állapotban megőrzött régi „sváb” házat 2006-ban vásárolta meg a Német Kisebbségi Önkormányzat, eredeti bútorzattal és használati tárgyakkal együtt, így hitelesen mutatja be a századelő varsádi lakosainak mindennapjait.