Szent István király templom

A ma Várpalotához tartozó Inota a középkorban a fehérvári keresztes konvent és a Bátorkő-palotai uradalom tartozéka, részben pedig nemesi birtok volt. A Bakony belsejében levő Erdő-Inotától történő megkülönböztetésül malmairól Molnus (Malmos)-Inotának nevezték. Első említése 1193-ból való.

A temetőben található, Szent István király tiszteletére szentelt templom eredetileg gótikus stílusban épült a 15. században, majd a török korban súlyosan megrongálódott. Megmaradt azonban gótikus szentélye, oldalfala, déli kapuzata és néhány különlegesen szép freskója. A XVIII. században barokk stílusban állították helyre; az 1970-es évek közepén restaurálták, beleértve a falképtöredékeket is.

A katolikus plébániatemplom a község szélén lévő temető legmagasabb pontján található. Keletelt tengelyű, egyhajós épület, egyenes záródású szentéllyel. A nyugati homlokzat elé kilépő torony háromemeletes, nyugatra néző oldalán befalazott kapuval. A bejárat a hajó déli oldalán nyílik. Gótikus stílusban készült: háromsoros pálcabélletei a lábazatról – eredeti megoldásként – rézsűsen indulnak, a szárak fent csúcsívben találkoznak. Az orommező alatti ajtónyílást lekerekített vállú, egyenes szemöldökkő keretezi. Formajegyei és megmunkálási finomságai az 1400-as évek utolsó harmadára vallanak. A szentély zárófalának tengelyében keskeny, lándzsaíves ablak tekint kelet felé, az érett gótikus főbejáratnál ez jóval korábbra datálható. Igazi meglepetést a templombelső tartogat.

Az épület XVIII. századi, tiszta kora klasszicista ízlésű külseje ritka szép középkori részleteket rejteget. Négyzet alaprajzú szentélyének épen megmaradt eredeti, XV. századi keresztboltozata. A fehér dolomitkőből faragott bordák kerek, virágmintás zárókőbe futnak össze, s megtalálhatók rajtuk a gótikus színezés nyomai. Velük egyidős a kőbélletű diadalív, faragott lábazati és konzolos oldalpárkánnyal. Ez utóbbiak alatt a hajó felőli oldalon, vélhetően utólag odahelyezett kváderköveken, levélornamentikával díszített lapos reliefeket figyelhetünk meg, amelyek a templom legkorábbi, XIII. századi építési periódusának tanúi.

Az 1970-es évek végétől folyt régészeti kutatás során feltárultak a szentély vakolat alatt lappangó falképei is. Apostolok és szentek glóriás alakjai láthatók az 1300-as évek közepére datálható freskókon. Szintén megkerült a diadalív északi oldalára festett felszentelési kereszt. A török hódoltság idején megrongált templomot az újra betelepülő hívek állították helyre. Szent István király tiszteletére szentelték újra 1788-ban.