Vajda János Emlékház

„Pesten születtem ugyan, de szüleim azonnal párhetes koromban Vaálba költöztek, hol atyám uradalmi főerdész volt, és ahol magányosan álló, még ma is létező, de már düledező, nádfödeles házban nevelkedtem és ama benyomásokat nyertem, melyek írói működésemre elhatározók voltak.” Válba gyökerezik Vajda legendássá vált rajongása a természet iránt, amely egészen korai, illetve öregkori, elvágyódást kifejező lírájának is egyik ihletője volt.

Az emlékházban rendezett kiállításban kéziratok, könyvek, fényképek és tárgyak segítik felidézni a Pilvax társaságához tartozó, ifjú Vajda Jánost, a forradalmár márciusi ifjatú közéletben és a sajtóban betöltött szerepét, Széchenyihez, Kossuthoz kapcsolódó eszméit, röpiratait: az Önbírálatot, és Polgárosodást (1862). Bemutatja a gazdag életművet, lírája kiteljesedésének ívét, amelyben az 1850-es évek költeményeinek felvillantása mellett a hangsúly a második, az erőteljesebb és megújult költői periódusra kerül. Kései költészetét már modernnek mondhatjuk, amelyben új szemlélet és robbanékony személyesség, kozmikussá növekedett elvágyódás, magány és szorongás tükröződik.

Az 1870-es években született Vajda-versekben megjelenik a modernizálódó, polgárosodó élet, a XXI. század embere számára is ismerős befelé fordulás, a végtelenség, az elvágyódás-érzés mához is szóló problematikája.