Gádor István (1891-1984) kétszeres Kossuth-díjas keramikust, kiváló és érdemes művészt a művészettörténet-írás a modern magyar kerámia megteremtőjeként, Kovács Margit és Gorka Géza mellett a legnagyobb mesterek között tartja számon.
Gádor érzékenyen reagált az iparművészet és a társadalom változásaira, művészetét a hagyományok tisztelete és folyamatos kísérletezés, megújulás jellemezte. Tanulmányait a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kisplasztika szakán kezdte, majd szobrász szakán folytatta. A kerámia iránti érdeklődését egy bécsi kiállítás keltette fel, ezt követően egy téglagyárban és egy kályhásmesternél sajátította el a technológia alapjait.
Korai időszakát primitív expresszionizmus jellemezte, főként groteszk állatszobrokat mintázott ekkor. Az 1930-as évektől figyelme a népművészet felé fordult, munkáiban a hazai fazekasság motívumvilágát és formakincsét idézte. Az 1940-es évektől bontakozott ki organikus, elvontabb kifejezésmódja, míg a 60-as évektől az agyag és a máz más anyagokkal történő ötvözésének lehetőségei kezdték el érdekelni. Élete utolsó évtizedében a különböző ipari formákból – előre gyártott ipari porcelán elemekből – előállítható térplasztika felé fordult.
A Pannónia Ház pincéjében látható, több mint 1000 tárgyat felvonultató kiállításon az életmű összes állomása végigkövethető, kiegészülve lánya, Gádor Magda néhány szobrászati munkájával, illetve Hincz Gyula kerámiáival.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
Gádor érzékenyen reagált az iparművészet és a társadalom változásaira, művészetét a hagyományok tisztelete és folyamatos kísérletezés, megújulás jellemezte. Tanulmányait a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kisplasztika szakán kezdte, majd szobrász szakán folytatta. A kerámia iránti érdeklődését egy bécsi kiállítás keltette fel, ezt követően egy téglagyárban és egy kályhásmesternél sajátította el a technológia alapjait.
Korai időszakát primitív expresszionizmus jellemezte, főként groteszk állatszobrokat mintázott ekkor. Az 1930-as évektől figyelme a népművészet felé fordult, munkáiban a hazai fazekasság motívumvilágát és formakincsét idézte. Az 1940-es évektől bontakozott ki organikus, elvontabb kifejezésmódja, míg a 60-as évektől az agyag és a máz más anyagokkal történő ötvözésének lehetőségei kezdték el érdekelni. Élete utolsó évtizedében a különböző ipari formákból – előre gyártott ipari porcelán elemekből – előállítható térplasztika felé fordult.
A Pannónia Ház pincéjében látható, több mint 1000 tárgyat felvonultató kiállításon az életmű összes állomása végigkövethető, kiegészülve lánya, Gádor Magda néhány szobrászati munkájával, illetve Hincz Gyula kerámiáival.