II. világháborús emlékmű

Uszka a Szatmári-síkon fekvő határmenti település. Történelme során kétszer is találkozhatunk nevével. Először a Rákóczi-szabadságharc kapcsán, míg másodszor a II. világháborús időszak.

Uska "Bajnok" nevű mezőrésze II. Rákóczi Ferenc győztes csatájának helyszíne. 1703 nyarán a kuruc sereg elér a tiszaújlaki hídhoz, nem messze tőle egy nagy kanyarban fekszik egy kicsi falu Uszka. A hidat a labancok őrzik a csata elkerülhetetlen, a kurucok győznek ám a falu hamuvá válik. Ezen csata helyszíne a "Bajnok mező". Az uszkai címerben is megemlékeznek a Rákóczi szabadságharcról a kardok ezt jelképezik.

1944. novemberében több faluból Kárpátaljai és magyarországi beregi falvakból, valamint Uszka összes magyar nemzetiségű 18-50 év közötti férfi lakosát málenkij robortra deportálta Szovjetunió. A cél az volt, hogy megváltoztassák a nemzetiségi arányokat és a Szovjetunió határán szláv többségű lakosságot hozzanak létre. Sztálin terve többek között az volt, hogy Milotát, Tiszabecst és Uszkát a Szovjetunióhoz csatolják. Tollas Tibor főhadnagynak köszönhető, hogy e falvak mai napig Magyarország részei. Ennek emlékére állítottak kopjafát a templom kertjében.

A II. világháborús emlékművet ajándékba készítette Erdélyi Tibor fafaragó, akinek édesapja is az áldozatok között volt.