A Bán patak völgyében található Upponyi-szoros szurdoka a Lázbérci tájvédelmi körzet egyik legjelentősebb értéke.
A meredek sziklafalak, kőfülkék, törmeléklejtők és jellegzetes "kőgomba" képződmények különleges látványt biztosítanak. A terület számos védett növény és állatfaj élőhelye, fokozottan védett terület.
A hegység geológiailag legértékesebb és egyúttal legszebb része a 400-500 méter hosszúságú Upponyi-sziklaszoros. Az Uppony község szélétől induló, Vízköznek is nevezett szűk szurdokvölgy rendkívül gazdag növényritkaságokban, melyeknek a szurdok nyúlfarkfüves mészkősziklagyepjei, bokorerdői adnak otthont. A növények mellett nagy értéket képviselnek azok a geológiai feltárások, amelyek az egykori szarmata flóra megkövült maradványait őrzik.
Az Upponyi-szoros hazánk egyik legnagyobb méretű szurdoka. Magassága a mélyén folyó Csernely-pataktól a fölötte magasodó Eszkála (vízköz) tetőig a 170 m-t is eléri. Bal oldalán a sziklák tetején lévő kereszt a reformáció terjedésének határát jelképezi. A szoros, enyhén karsztosodott mészkövében számos kisebb barlangot tartanak nyilván.
Az upponyi I. számú kőfülkéből őskori állatok (denevérek, rágcsálók) csontjai kerültek elő. A szoros növényvilága különleges. A virágok között megtalálhatók a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, az apró nőszirom. Érdekesség, hogy a szoros napsütötte oldalain szárazság és forróságtűrő mediterrán fajok is élnek, míg a szemközti hűvös oldalon hideg, hegyvidékekre jellemző növényzet él.
A Lázbérci-víztároló mesterségesen kialakított tó, amelyet a Bán-patak völgyének elzárásával 1967 és 1970 között azzal a céllal hozták létre, hogy ivóvízzel lássák el a Sajó-völgy településeit. A területét magában foglaló Lázbérci Tájvédelmi Körzetet 1975-ben nyilvánították védetté, s ez Észak-Magyarország első ilyen védettségű tájegysége.
A víztároló Uppony felőli részén meredek sziklafalak, kőfülkék, törmeléklejtők, jellegzetes "kőgomba"-képződmények láthatóak. Az erdők állományait zömmel a csertölgy és kocsánytalan tölgy, a bükk alkotják, de gyakori a galagonya, a mezei juhar és ostorménfa is.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
A meredek sziklafalak, kőfülkék, törmeléklejtők és jellegzetes "kőgomba" képződmények különleges látványt biztosítanak. A terület számos védett növény és állatfaj élőhelye, fokozottan védett terület.
A hegység geológiailag legértékesebb és egyúttal legszebb része a 400-500 méter hosszúságú Upponyi-sziklaszoros. Az Uppony község szélétől induló, Vízköznek is nevezett szűk szurdokvölgy rendkívül gazdag növényritkaságokban, melyeknek a szurdok nyúlfarkfüves mészkősziklagyepjei, bokorerdői adnak otthont. A növények mellett nagy értéket képviselnek azok a geológiai feltárások, amelyek az egykori szarmata flóra megkövült maradványait őrzik.
Az Upponyi-szoros hazánk egyik legnagyobb méretű szurdoka. Magassága a mélyén folyó Csernely-pataktól a fölötte magasodó Eszkála (vízköz) tetőig a 170 m-t is eléri. Bal oldalán a sziklák tetején lévő kereszt a reformáció terjedésének határát jelképezi. A szoros, enyhén karsztosodott mészkövében számos kisebb barlangot tartanak nyilván.
Az upponyi I. számú kőfülkéből őskori állatok (denevérek, rágcsálók) csontjai kerültek elő. A szoros növényvilága különleges. A virágok között megtalálhatók a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, az apró nőszirom. Érdekesség, hogy a szoros napsütötte oldalain szárazság és forróságtűrő mediterrán fajok is élnek, míg a szemközti hűvös oldalon hideg, hegyvidékekre jellemző növényzet él.
A Lázbérci-víztároló mesterségesen kialakított tó, amelyet a Bán-patak völgyének elzárásával 1967 és 1970 között azzal a céllal hozták létre, hogy ivóvízzel lássák el a Sajó-völgy településeit. A területét magában foglaló Lázbérci Tájvédelmi Körzetet 1975-ben nyilvánították védetté, s ez Észak-Magyarország első ilyen védettségű tájegysége.
A víztároló Uppony felőli részén meredek sziklafalak, kőfülkék, törmeléklejtők, jellegzetes "kőgomba"-képződmények láthatóak. Az erdők állományait zömmel a csertölgy és kocsánytalan tölgy, a bükk alkotják, de gyakori a galagonya, a mezei juhar és ostorménfa is.