A Tiszántúl freskókkal díszített, barokk kastélya a vízitúrázók és fürdőzők kedvelt Felső-Tisza-parti falujában, Tuzséron áll. Mária Terézia testőre, Gróf Lónyay János óbester építtette, miután hazatért az udvarból és a Magyar Királyi Nemesi Testőrség szolgálatából.
KASTÉLYTÖRTÉNET
A Lónyay-kastély kívülről szerény, udvarháznak tűnő épület a hagyomány szerint az egykori Ambrózy-várkastély anyagának felhasználásával épült 1787 után. Különlegessége a díszterem freskója, amely az eperjesi származású, majd a bécsi Akadémián tanult Wurtzinger Mihály alkotása 1797-ből. Az empire-terem ismeretlen festőtől származó grisaille képei 1820 körül készültek.
A melléképületek és a két kapuépület a XVIII. század végén épült. Az északi melléképületben eredetileg cselédlakások és vendégszobák voltak, a déli melléképület gazdasági funkciót látott el, itt helyezték el az istállót és a konyhát.
A jelentős politikai tisztségeket betöltő Lónyay Menyhért idejében, 1880 körül bővítették a kastélyt. Feltehetően Ybl Miklós tervei alapján emeletes, oromfalas szárnyépületekkel toldották meg. A kerti és az utcai homlokzat tagozatai neobarokk részletformákat kaptak, így az épület eredeti barokk megjelenése eklektikusra változott. Ekkor építették be a manzárdtetőt. Vendégszobákat és fürdőszobát alakítottak ki.
Az eredetileg közel tízholdas, egészen a Tisza-partig nyúló, a kor divatjához igazodó angol parkot a kastély építésével párhuzamosan alakították ki. A kastélykertben – a mai futballpálya helyén ¬– teniszpálya volt. A kertben hatalmas virágház, illetve egy jégverem is helyet kapott itt. Az egykori Kápolna-domb helyén alakították ki a családi sírkertet.
A XX. századi első felében a kastély históriája a tragikus sorsú Odescalchi családdal kapcsolódott össze. Lónyay Menyhért unokája, Lónyay Pálma 1901-ben ahhoz a szerémi Odescalchi Jenő Zoárd herceghez ment férjhez, aki 1917-ben becsületbeli okból öngyilkos lett. Vakmerő és nagy életet élő tartalékos repülőtiszt, majd pilóta fiukról, Odescalchi Miklósról, akit a nyilasok 1945 januárjában, Sopronkőhidán kivégeztek, ma is sok legenda kering. A herceg érzékeny lánya, Margit (Baby) 1944-ben valószínűleg szerelmi bánatában öngyilkos lett.
A Lónyay-kastélyt először 1919-ben, majd 1945-ben kifosztották, egykori berendezését széthordták, a falképeket megrongálták. A kastélyegyüttes helyreállítása az 1980-as években kezdődött el. A bejárattól balra eső szárnyban művelődési házat hoztak létre, a hajdani istálló pedig közfunkciót töltött be. 1990-ben a főépület teteje leégett, azóta ismét helyreállították, a homlokzatát és a földszinti helyiségeit felújították. A díszterem mennyezetképének és oldalfestéseinek restaurálási munkálatai 2000-ben fejeződtek be. A főépület vagyonkezelője a Forster Központ, az épületegyüttes többi része önkormányzati tulajdonban áll. Bár a kastély nincs berendezve, látogatható.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
KASTÉLYTÖRTÉNET
A Lónyay-kastély kívülről szerény, udvarháznak tűnő épület a hagyomány szerint az egykori Ambrózy-várkastély anyagának felhasználásával épült 1787 után. Különlegessége a díszterem freskója, amely az eperjesi származású, majd a bécsi Akadémián tanult Wurtzinger Mihály alkotása 1797-ből. Az empire-terem ismeretlen festőtől származó grisaille képei 1820 körül készültek.
A melléképületek és a két kapuépület a XVIII. század végén épült. Az északi melléképületben eredetileg cselédlakások és vendégszobák voltak, a déli melléképület gazdasági funkciót látott el, itt helyezték el az istállót és a konyhát.
A jelentős politikai tisztségeket betöltő Lónyay Menyhért idejében, 1880 körül bővítették a kastélyt. Feltehetően Ybl Miklós tervei alapján emeletes, oromfalas szárnyépületekkel toldották meg. A kerti és az utcai homlokzat tagozatai neobarokk részletformákat kaptak, így az épület eredeti barokk megjelenése eklektikusra változott. Ekkor építették be a manzárdtetőt. Vendégszobákat és fürdőszobát alakítottak ki.
Az eredetileg közel tízholdas, egészen a Tisza-partig nyúló, a kor divatjához igazodó angol parkot a kastély építésével párhuzamosan alakították ki. A kastélykertben – a mai futballpálya helyén ¬– teniszpálya volt. A kertben hatalmas virágház, illetve egy jégverem is helyet kapott itt. Az egykori Kápolna-domb helyén alakították ki a családi sírkertet.
A XX. századi első felében a kastély históriája a tragikus sorsú Odescalchi családdal kapcsolódott össze. Lónyay Menyhért unokája, Lónyay Pálma 1901-ben ahhoz a szerémi Odescalchi Jenő Zoárd herceghez ment férjhez, aki 1917-ben becsületbeli okból öngyilkos lett. Vakmerő és nagy életet élő tartalékos repülőtiszt, majd pilóta fiukról, Odescalchi Miklósról, akit a nyilasok 1945 januárjában, Sopronkőhidán kivégeztek, ma is sok legenda kering. A herceg érzékeny lánya, Margit (Baby) 1944-ben valószínűleg szerelmi bánatában öngyilkos lett.
A Lónyay-kastélyt először 1919-ben, majd 1945-ben kifosztották, egykori berendezését széthordták, a falképeket megrongálták. A kastélyegyüttes helyreállítása az 1980-as években kezdődött el. A bejárattól balra eső szárnyban művelődési házat hoztak létre, a hajdani istálló pedig közfunkciót töltött be. 1990-ben a főépület teteje leégett, azóta ismét helyreállították, a homlokzatát és a földszinti helyiségeit felújították. A díszterem mennyezetképének és oldalfestéseinek restaurálási munkálatai 2000-ben fejeződtek be. A főépület vagyonkezelője a Forster Központ, az épületegyüttes többi része önkormányzati tulajdonban áll. Bár a kastély nincs berendezve, látogatható.