Szent Márton templom

A település már a középkorban Szent Márton néven szerepel az oklevelekben. Első írásos említését 1321-ből ismerjük. Templomát Nagy Lajos király építtette Szent Márton püspök tiszteletére. melyet egy 1347-ben kelt oklevél említ.

A török hadjáratok idején az épület azonban elpusztult. A települést 1574-ben a törökök felégették, csak 1582-ben kezdett újra benépesülni. 1696-ban földesurai a Murán túlról érkező horvát anyanyelvű lakosságot telepítettek a községbe. Ekkor alakult újjá a plébániája is.

Az 1777-ben újjáépített templomot a püspöki vizitáció leírása szerint cseréppel fedték be, és tornyot építettek hozzá. Ekkor készült a későbarokk stílusú szószék és a Fájdalmas Krisztus szobor is. Hajójának kiszélesítése későbbi bővítés eredménye. A II. világháborúban megsérült tornyát restaurálták, és 1966-ban belső terét is kifestették. Az 1977-ben végzett restaurálás feltárta a szentély középkori mérműves gótikus ablakát.

A Szent Mártont ábrázoló főoltárképet Károly Gyula 1949-ben festette. Károly Gyula festőművész pályáját a premontrei, majd a karmelita novíciusként kezdte. 1939-ben végezte a Budapesti Képzőművészeti Főiskolát, és a fővárosban arcképfestésből élt. 1944-ben költözött szülővárosába Keszthelyre, ahol templomi fal- és oltárképek restaurálását és készítését végezte. Főbb művei: a dörgicsei, a jásd–szentkúti, a merseváti, a bakonygyepesi, a püspökmolnári és a zalavári templomfreskók.