Tömördi Madárvárta

A Nagy-tó, amely a megfigyelés helyszíne, régen egy főúri birtok része volt óriási, 19 hektáros nyílt vízfelszínnel. A feltöltődés következtében a felülete egyhektárnyira zsugorodott; átlagos mélysége a csapadék mennyiségétől függően kb. 60 és 150 cm között ingadozik. Az igen gazdag növény- és állatvilágban bővelkedő területet 1996-ban felvásárolta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a környező rétekkel, füves-bokros területekkel együtt, hogy a természetes környezetet védve figyelhessék meg az itt élő és átvonuló madarakat, egyéb állatokat.

1997-ben készült el a madárvárta épülete, amely számos programmal várja az érdeklődőket. Aki több napig szeretne maradni, akár meg is szállhat itt. 1998-tól indult be a madárgyűrűzési program, azóta évről évre minden tavasszal és ősszel megszervezik egy több napos eseménysorozat keretében. Az óriási hálókkal befogott szárnyasokat gyűrűzik, mérik, nyilvántartásba veszik. Nemcsak a madárállomány felmérése és az egyes fajok vizsgálata zajlik itt, hanem a gondozás is szerepet kap: a sérült madarakat szakszerűen ellátják, és a gyógyulás után visszaengedik természetes élőhelyükre.

A tavon a vízimadarakat saját környezetükben szemlélhetjük. Láthatunk vízityúkot, pettyes vízicsibét, tőkés récét, guvatot és vöcsköt. A partközelben a tavaszi és őszi vonuláskor cankó és sárszalonka figyelhető meg. A vízpart melletti réteken az egerészölyv és a rétihéja jellemző. A bokrok között gyakran láthatjuk a sárgafejű vagy a tüzesfejű királykát, valamint a vörösbegyet, de ha szerencsések vagyunk, megpillanthatunk egy-egy példányt az országban ritkán megforduló kerti sármányból és kucsmás poszátából is.

A vízpartra lesétálva érdemes szemügyre venni az ottani, igen sokszínű állatvilágot. A part közelében apró vízibolhákat, rákokat vehetünk észre. Tavasszal sokféle kétéltű keresi fel a tavat a peterakáshoz, mint például a levelibéka, a vöröshasú unka, a pettyes gőte vagy a barna varangy. A napfényes időszakban gyíkokban, vízisiklókban is gyönyörködhetünk.