A tokodi késő római erőd Crumerum és Solva között található, a Brigetio-Aquincum útvonaltól kissé beljebb fekszik a Dunától mintegy 2,5 km távolságban. Crumerum után kettévált a limes út. Egyik ága a tokodi késő római erőd és azon át Aquincum felé vezetett, a másik pedig északkelet felé fordulva Solva felé haladt.
1875 márciusában Kosztka Károly vasútmérnök levelében régészeti leletekről értesítette a Magyar Nemzeti Múzeumot, melyek Tokod község határán kerültek felszínre. A leletek felkeltették az esztergomi Prímási Múzeum figyelmét is, mely ásatásokat végzett a területen. Később a fokozódó bányaművelés miatt 1893-ban Récsey Viktor végzett kutatásokat a Várberek területén, rábukkanva egy római castrum falaira. A próbaásatásnak köszönhetően az erőd méreteit is felmérték és egy szabálytalan alakú kőfalú, tornyokkal ellátott építmény maradványai rajzolódtak ki a szemük előtt. Várberek közelében azonban még egy telep nyomaira és számos temetkezésre bukkantak. Az ígéretes eredmények ellenére a további kutatásokra jó negyed évszázadot kellett várni. 1920-as évek közepén a castrum területén Balogh Albin végzett feltárásokat, melyek során kisebb leletek jutottak az esztergomi múzeumba. Az 1950-es évektől Mócsí András vezetésével ásatások kezdődtek a Várberekben és az Erzsébet akna területén. Az erőd és egy kora császárkori telep maradványai mellett egy késő római temető is feltárásra került. A leletek tanúsága szerint egy bennszülött település közelében az I. században római település jött létre. Egy épületet feltárásakor Soproni Sándor fürdőként azonosított. Ezek szerint mindenképpen számolni kell egy auxiliáris csapat és vele együtt egy korai tábor jelenlétével is, mely nagy valószínűséggel a későbbi táboron kívül, annak közelében helyezkedhetett el.
A Tokod-erzsébetaknai település kora császárkori nevével kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre adatok, addig a késő római település illetve erőd azonosítását az írott források segítségével többen próbálták meg. Már 1925-ben felvetették, hogy római neve a Tabula Peutingerianában szereplő Gardellaca lenne, melyet később a Notitia Dignitatum Cardabiacajával azonosítottak. A késő római korszak legfontosabb tokodi emléke a Várberekben található erőd. A terepadottságokhoz igazodó kelet-nyugati tájolású erőd nagyjából téglalap alakú, falainak hosszúsága 142×118 m, mely 1,6 hektár nagyságú területet ölel körül. Mint azt az erőd belsejéből előkerült 1-2. századi leletek mutatják, nagy valószínűséggel egy kora császárkori tábor helyére épült, melynek maradványait az építési munkákhoz végzett tereprendezés során elplanírozták. A szabálytalan vezetésű falakat arra lehet visszavezetni, hogy ugyan az alaprajzot kijelölték, azonban először a bástyákat és utána ahhoz igazítva a másfél méter széles összekötő falakat építették meg. A csupán egy kapuval rendelkező erőd bejáratát két négyszögletes kaputorony védte, sarkain szabálytalan patkó vagy csepp alakú saroktornyok a falakon pedig félköríves oldaltornyok állnak.
Az erőd építési idejét a kutatók az előkerült bélyeges téglák alapján 369-370-es évekre teszik. Nagy valószínűséggel az erődben az V. század elejéig maradt katonai erő. Az erődön kívül Tokod határában további tizenhárom épületet tártak fel.
Az erődöt 1967-ben rekonstruálták, visegrádi kőművesek tokodi segédmunkásokkal építették ki az erőd mai arculatát. A bejáratot képező két betonbástyában voltak kiállítva a régészeti leletként talált római kori sírkövek, melyek a rongálások miatt jelenleg a Hivatal udvarában vannak. 2017 januárjában kezdődött meg az erőd falainak megtisztítása a könnyebb körbejárhatóság végett.
A Várberek területén a 2000-es években többször szerveztek hagyományőrző, a történelmi korokat felidéző „Gardellaca római fesztivált”, amely a Tokodi falunapokkal összekötve térség szerte híres rendezvény volt. Kolbert Sándor egy ilyen római fesztivál alkalmára írta a Gardellaca dalt.
Hozzászólások
Ehhez a látnivalóhoz még
nem érkezett hozzászólás.
1875 márciusában Kosztka Károly vasútmérnök levelében régészeti leletekről értesítette a Magyar Nemzeti Múzeumot, melyek Tokod község határán kerültek felszínre. A leletek felkeltették az esztergomi Prímási Múzeum figyelmét is, mely ásatásokat végzett a területen. Később a fokozódó bányaművelés miatt 1893-ban Récsey Viktor végzett kutatásokat a Várberek területén, rábukkanva egy római castrum falaira. A próbaásatásnak köszönhetően az erőd méreteit is felmérték és egy szabálytalan alakú kőfalú, tornyokkal ellátott építmény maradványai rajzolódtak ki a szemük előtt. Várberek közelében azonban még egy telep nyomaira és számos temetkezésre bukkantak. Az ígéretes eredmények ellenére a további kutatásokra jó negyed évszázadot kellett várni. 1920-as évek közepén a castrum területén Balogh Albin végzett feltárásokat, melyek során kisebb leletek jutottak az esztergomi múzeumba. Az 1950-es évektől Mócsí András vezetésével ásatások kezdődtek a Várberekben és az Erzsébet akna területén. Az erőd és egy kora császárkori telep maradványai mellett egy késő római temető is feltárásra került. A leletek tanúsága szerint egy bennszülött település közelében az I. században római település jött létre. Egy épületet feltárásakor Soproni Sándor fürdőként azonosított. Ezek szerint mindenképpen számolni kell egy auxiliáris csapat és vele együtt egy korai tábor jelenlétével is, mely nagy valószínűséggel a későbbi táboron kívül, annak közelében helyezkedhetett el.
A Tokod-erzsébetaknai település kora császárkori nevével kapcsolatosan nem állnak rendelkezésre adatok, addig a késő római település illetve erőd azonosítását az írott források segítségével többen próbálták meg. Már 1925-ben felvetették, hogy római neve a Tabula Peutingerianában szereplő Gardellaca lenne, melyet később a Notitia Dignitatum Cardabiacajával azonosítottak. A késő római korszak legfontosabb tokodi emléke a Várberekben található erőd. A terepadottságokhoz igazodó kelet-nyugati tájolású erőd nagyjából téglalap alakú, falainak hosszúsága 142×118 m, mely 1,6 hektár nagyságú területet ölel körül. Mint azt az erőd belsejéből előkerült 1-2. századi leletek mutatják, nagy valószínűséggel egy kora császárkori tábor helyére épült, melynek maradványait az építési munkákhoz végzett tereprendezés során elplanírozták. A szabálytalan vezetésű falakat arra lehet visszavezetni, hogy ugyan az alaprajzot kijelölték, azonban először a bástyákat és utána ahhoz igazítva a másfél méter széles összekötő falakat építették meg. A csupán egy kapuval rendelkező erőd bejáratát két négyszögletes kaputorony védte, sarkain szabálytalan patkó vagy csepp alakú saroktornyok a falakon pedig félköríves oldaltornyok állnak.
Az erőd építési idejét a kutatók az előkerült bélyeges téglák alapján 369-370-es évekre teszik. Nagy valószínűséggel az erődben az V. század elejéig maradt katonai erő. Az erődön kívül Tokod határában további tizenhárom épületet tártak fel.
Az erődöt 1967-ben rekonstruálták, visegrádi kőművesek tokodi segédmunkásokkal építették ki az erőd mai arculatát. A bejáratot képező két betonbástyában voltak kiállítva a régészeti leletként talált római kori sírkövek, melyek a rongálások miatt jelenleg a Hivatal udvarában vannak. 2017 januárjában kezdődött meg az erőd falainak megtisztítása a könnyebb körbejárhatóság végett.
A Várberek területén a 2000-es években többször szerveztek hagyományőrző, a történelmi korokat felidéző „Gardellaca római fesztivált”, amely a Tokodi falunapokkal összekötve térség szerte híres rendezvény volt. Kolbert Sándor egy ilyen római fesztivál alkalmára írta a Gardellaca dalt.