Pincesor

Tök környéke mindig is jó bortermő vidék volt. Szőlőkultúrájának hagyományai a római korig nyúlnak vissza. Felvirágzása a középkorban, a premontrei szerzetesrend zsámbéki megtelepedésének idején indult el.

A pincesorokon lévő pincék és présházak a település védett értékei közé tartoznak. Szerepük a különböző korokban változott. A török hódítás idején például a falu lakói e pincékben bújtak el.

Az Aligvárom pincesorán és a híres Patkó csárda környékén olyan pincék sorakoznak, amelyek némelyike több mint száz éves. A Kis-sor szépen rendezett, ápolt pincéi között nagy a hasonlóság, de mégis mindegyik más. A lapos tetejű pincék jellegzetes része a színes bejárati ajtó, amely helyenként kovácsoltvassal díszített, helyenként pedig rajtuk a vízszintes csíkozás fölött napsugaras mintázat látható. Emellett érdekes formájúak a pincék oldalán lévő szellőzőnyílások is.

A szintén a Kis-sorról nyíló, Anyácsapuszta felé vezető, sárga turistajelzéssel ellátott Völgy úton lévő pincesor némelyike már-már lakóház méretű.

A környék meszes talajai a fehérborok számára kedvezőek. Élénk savú, friss boraik többnyire Irsai Olivér, Chardonnay, Sauvignon blanc, Zöld veltelíni, Királyleányka, Szürkebarát szőlőfajtákból készülnek.