Tivadar látnivalói
Árvizi emlékpark
1997-ben épült, az 1947-es nagy tiszai árvíz 50. évfordulója alkalmából.
Balogh Géza szobrászművész alkotása. A barabási- hegy kövén álló templomot és a gáton átzúduló folyóvizet bronzból mintázta meg a művész.
Az 1947-48-as Tivadari árvíz története
Amikor ötven esztendővel ezelőtt az ország közvéleményének figyelme Szilveszter – s Petőfi Sándor születésnapjának kapcsán a kiskőrösi szülőház – felé fordult, mintha a nagy költő Tiszáról írott félelmetes sorai elevenedtek volna meg a Felső-Tisza népének életében. A hirtelen jött tiszai árvíz még a határon túl átszakította a folyó bal parti gátját, és a kitört víz, meghágva és átszakítva az országhatáron lévő Batár-patak töltését, december 31-én hajnalban elöntötte a Tisza-Túr közét. Ez azonban még csak az előjátéka volt a további órákban-napokban kiteljesedő árvízi katasztrófának.
Mátészalkán, az akkori szatmári megyeközpontban, a háború utáni első szilveszteri báli mulatságra készülődtek a fiatalok, amikor a rossz hír megérkezett. Némi huzavona után megtartották ugyan a bált, de a teljes bevételt felajánlották az árvízkárosultaknak.
Noha a töltés az országhatár felett, a bal parton már december 30-án átszakadt, s hatalmas területeket öntött el a víz, az áradás tovább folytatódott. Tiszabecsnél, az első töltésszakadást követően még további mintegy 18 órán át intenzíven áradt a folyó, és csak december 31-én 23-24 órakor tetőzött. A kialakult vízszintek Tiszabecsnél 65 cm-rel, Tivadarnál 60 cm-rel haladták meg az addig észlelt maximumokat. Ezt követően szilveszter éjszakáján a víz több helyen is átszakította a jobb parti tiszai töltést Tivadar fölött, elöntve a beregi öblözetet. Négy árhullám vonult le egymást követően, és az átszakadt töltések elhúzódó helyreállítása miatt az újabb és újabb árhullámok ismét kiöntöttek – hatalmas pusztítást okozva. Magyarországon az árvíznek három halálos áldozata is volt.
Balogh Géza szobrászművész alkotása. A barabási- hegy kövén álló templomot és a gáton átzúduló folyóvizet bronzból mintázta meg a művész.
Az 1947-48-as Tivadari árvíz története
Amikor ötven esztendővel ezelőtt az ország közvéleményének figyelme Szilveszter – s Petőfi Sándor születésnapjának kapcsán a kiskőrösi szülőház – felé fordult, mintha a nagy költő Tiszáról írott félelmetes sorai elevenedtek volna meg a Felső-Tisza népének életében. A hirtelen jött tiszai árvíz még a határon túl átszakította a folyó bal parti gátját, és a kitört víz, meghágva és átszakítva az országhatáron lévő Batár-patak töltését, december 31-én hajnalban elöntötte a Tisza-Túr közét. Ez azonban még csak az előjátéka volt a további órákban-napokban kiteljesedő árvízi katasztrófának.
Mátészalkán, az akkori szatmári megyeközpontban, a háború utáni első szilveszteri báli mulatságra készülődtek a fiatalok, amikor a rossz hír megérkezett. Némi huzavona után megtartották ugyan a bált, de a teljes bevételt felajánlották az árvízkárosultaknak.
Noha a töltés az országhatár felett, a bal parton már december 30-án átszakadt, s hatalmas területeket öntött el a víz, az áradás tovább folytatódott. Tiszabecsnél, az első töltésszakadást követően még további mintegy 18 órán át intenzíven áradt a folyó, és csak december 31-én 23-24 órakor tetőzött. A kialakult vízszintek Tiszabecsnél 65 cm-rel, Tivadarnál 60 cm-rel haladták meg az addig észlelt maximumokat. Ezt követően szilveszter éjszakáján a víz több helyen is átszakította a jobb parti tiszai töltést Tivadar fölött, elöntve a beregi öblözetet. Négy árhullám vonult le egymást követően, és az átszakadt töltések elhúzódó helyreállítása miatt az újabb és újabb árhullámok ismét kiöntöttek – hatalmas pusztítást okozva. Magyarországon az árvíznek három halálos áldozata is volt.
További keresési lehetőségek