Református templom

A múlt századok írásos emlékei alapján az 1214 óta mezővárosi ranggal bíró Tiszatarján templomát még 1332-ben a szentháromság tiszteletére szentelték föl. A tiszatarjáni református egyház alapításának ideje mindmáig vitatott, ám annyi bizonyos, hogy már az 1600-as évek elején református lelkésze volt.

Az egyházközség életében minden időben hűséges és odaadó szolgálatot végeztek az itt tevékenykedő lelkipásztorok, kiemelten Édes Albert egykori logikaprofesszor. Édes szolgálata alatt jelentős felújítási munkálatok történtek a település egészén. A későbbi esperes és országgyűlési képviselő 1863-ban lemondott hivataláról, majd ezzel egy időben a gyülekezet egyhangúlag megválasztotta fiát, Édes Vincét.

A település jelenlegi temploma az 1779-1780-as években épült, de mivel ez az épület szűknek bizonyult, ezért 1790-ben 2 öllel megnagyobbították, valamint hozzáfogtak a 30 méter magas órapárkányos torony építéséhez. Az épület tornyában található három harangból kettőt azáldozatkész református hívek 1924-ben készíttettek el, a 700 kg-os nagyharangot pedig 1958-ban öntették. A templom hatváltozatú egy manuálos orgonája 1858-ban közadakozásból készült el, melynek építője Váradi Sándor ároktői mester volt.